Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Horváth Lajos: Szolnok vára és Pest-Pilis-Solt vármegye 1703-1710 / 47. o.

tartotta be a hivatalos utat, vagyis nem a perceptorhoz, nem a vármegyéhez fordult, hanem önhatalmúlag és közvetlenül intézkedett. Mondanunk sem kell, hogy a hivatali út szigorú betartásához ragaszkodó megyei hatóság nagyon jól tudta már ekkor, hogy a követelt szolgáltatások már sem hivatalos, sem azt megkerülő úton keresztül nem teljesíthetők. A fejedelem serege 1710. július 27-én reggel Szolnokról indult és estére Sarudra (Heves vármegye) érkezett, vagyis egy nap alatt forró nyári melegben 60 kilométert tett meg.

54 Ezután PPS vm. kuruc hatóságának közgyűlési jegyzőkönyveiben többet nem esik szó Szolnokról. Csajághy Imre szolnoki várkapitány 1710. október 17-én szabad elvonulás fejében kénytelen volt átadni Szolnokot a császáriaknak. Ezzel megnyílt az út Szolnokon keresztül a Tiszántúl felé, Debrecen, Szeged felé, végső soron Erdély és Törökország felé.

55 Ezen a napon véget ért a „kuruc világ" Szolnokon és egy új korszak kezdődött. Összefoglalás A II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett kuruc szabadságharc elején Szolnok várának jelentősége igen megnövekedett a császári hadvezetés számára mint a Tisza vonalat védő Tokaj és Szeged közötti végváré, határváré. A kurucok a Tisza vonalát éppen Szolnoknál törték át legelőször (1703. szeptember 21.), Tokaj elfoglalása csak később sikerült (1704. január 9.), Szeged pedig sohasem került kuruc kézre. Szolnok birtokbavételével megnyílt az út a kurucok előtt Vác, Pest-Buda, Solt irányában. Akár a Felvidék (Eger, Fülek, Gács, Léva, Érsekújvár stb.), akár a Dunántúl (Esztergom, Tata, Zsámbék, Fehérvár stb.) felszabadítására indított kuruc hadjáratok során Szolnok - mint mögöttes területen szilárdan kézben tartott bázis - igen fontos volt. A kuruc szabadságharc „rác" problematikájában Szolnok szerepe ugyancsak nem hanyagolható el A Szolnokkal szemben fekvő rác telepek a Duna vonalán lehetővé tették a császári hadvezetés számára, hogy Pest-Budát mindvégig a kezében tartsa. Ez a tény azután súlyosan akadályozta a Dunántúl tartós kuruc megszállását és ha megszakításokkal is, de a bácskai rácsággal és a szegedi császáriakkal a kapcsolattartást lehetővé tette, végső soron a szegedi császári helyőrség kitartásához nagy mértékben hozzájárult. Az egymásnak arccal szemben álló kuruc Szolnok és labanc Pest-Buda „végvárak", a közöttük húzódó, bár ingadozó, de állandósult frontvonal nem utolsó sorban kettészakította PPS vármegyét az egész szabadságharc idejére, mint szervezetet és területet egy császárhű és egy Rákóczi-hű hatóságra, apparátusra és földre. Ez az áldatlan kettős hatalom éppen a Duna-Tisza közi, a bal parti Pest megyét 53

BOROSY A. 1987. 5061-5062. reg. A magyar katona vitézségének ezer éve. Szerk.: PILCH Jenő Bp. én. I. 465. 55

BOTKA J. 1989. 239.; EMBER Gy. - HECKENAST G. 1989. 239. 62