Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Horváth Lajos: Szolnok vára és Pest-Pilis-Solt vármegye 1703-1710 / 47. o.
ra hivatkozva — parancsolta meg Kecskemétnek szekerek kiállítását, amelyek Szolnokról Kecskemétre szállítsanak minden fellelhető' fenyőfát, onnan pedig majd a Dunához 11 kell vinni azokat. Mindezen intézkedések ellenére a Szolnokból a Dunához, főleg Földvárhoz vezető út, ezen belül a „három város" kuruc kézben tartása veszélybe került, mert a Buda vidéki, Csepel-szigeti és a bácskai rác katonai bázisok között a szorosabb kapcsolattartás és együttműködés lehetősége megnövekedett. A Szolnok-Földvár útvonal biztosítása érdekében tehát a bácskai rácokra lehetőleg megsemmisítő csapást kellett mérni. Ennek a fejedelmi elhatározásnak a jegyében 1704. június 22-én Csiszár István szolnoki várkapitány levelet írt a nagykor ősiekhez: „Kglmes Urunk parancsolattyából kelleték Kkk írnom, hogy holnap innen megindítom Szeged felé az Ágyukat, az mellyek alá Kgltek készítsen harmincz pár ökröt, öt szekeret kasostul por s golyóbis alá, azon kívül penig kétkerekű szekér is kettő legyen ollyan az melly az Ágyú ágya alá való légyen, ollyan készen legyen penig, hogy ottan semmit ne késedelmezzenek, mert siető a dolog." 3 II. Rákóczi Ferenc 1704. június 29-én Soltról és Kiskőrösről megindult az eredetileg dunántúlinak tervezett hadjárat helyett a bácskai rácság és a szegedi vár császári katonai erejének a megtörésére. Rákóczi serege július 12-én Feketevíznél (Bács vármegye) legyőzte a szerb határőröket, július 20-án elfoglalta Szeged városát, július 21-én megkezdte a szegedi vár ostromát, mely alól dolgavégezetlenül elvonult augusztus 13-án. A fejedelem augusztus 19-én már szolnoki táborából írt levelében tiltotta meg a kecskeméti bírónak, hogy a város báró Globitz szegedi császári parancsnok bármilyen követelését teljesítse. Vagyis Szeged sikertelen ostroma után újra megtörténik az, ami a dunántúli összeomlott kuruc hadjárat után, hogy a felülkerekedő császári erők Szolnokot és a „felügyelete" alatt álló három várost: Kecskemétet, Nagykőröst és Ceglédet fenyegették. A kuruc PPS vm. a szolnoki vár előterében tartotta gyűléseit. Például 1704. február 20-án Kőrösön törvényszéket ült egy gyilkos felett, aki gödöllői embert ölt meg. Tóth András váci járási szolgabíró ennek a gyilkosnak a vallatására a szolnoki várparancsnok, Bertóti Istvánnak engedélyével a várbeli hóhért (malefactor mester) vette igénybe 1704. szeptember 22-én a megye számára. Barkóczi Ferenc tábornok Szolnokról 1705. február 4-én kelt levelében figyelmeztette a három várost, hogy Glöckelsberg császári generális bevonult Budára, ezért jól vigyázzanak magukra. Ugyanezen a napon Bertóti István szolnoki várkapitány válaszolt a kecskeméti tanács levelére, melyben az a fokozódó veszélyekről írt. „Isten jóvoltából porom, golyóbisom elég vagyon, könnyen nem hágja megh Szolnokot, mégh a Lélek bennem lészen bizony megh sem veszi, hiszem Istent, hogy szégyennel megyén el innen, ha mi oly híreim lesznek éjjel nappal tudósítom Kglteket. Kecskemét külön is kivívta Globitz szegedi parancsnok bosszúvágyát, mert Globitz görög kereskedők mellé adott, 27 főből álló csapatát a kurucok Kecskeméten 31 HORNYIKJ. 1860-1866. IV. 109, 133. 32 Uo.IV. 127-128. 33 Uo. 139, 150-151.; PML Rationes perceptorales 1704-1707. 13-15. 56
