Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Erdők, erdősávok, fasorok Kunhegyes határában / 83. o.

és alkotta a Szolnoki (majd Szolnok megyei) Állami Erdőgazdaság Abádszalóki Erdészetének kunhegyes-paphalmi erdészkerületét. A birtokviszonyokkal kapcsolatban azonban még meg kell jegyeznünk, hogy az erdészet nemcsak nyert a mezőgazdaságtól területeket, hanem adott is le. Az ötvenes évek közepén, amikor már fel-felmerült a gazdálkodás ésszerűsítése is, a távoli, nehezen megközelíthető, kisebb erdőterületeket az illető mezőgazdasági üzemeknek adták át. így például 1956 szeptemberében a kunhegyesi Lenin Tsz-iek olyan erdőt írtak át, amely a többi erdészeti területtől 8 km-re volt.

42 Anélkül, hogy terünk és módunk lenne a hatalmas erdőtelepítési feladatnak a részletkérdéseit elemezni, egyetlen egy dokumentumon keresztül próbájuk megvilágítani a munkák szakmai és adminisztrációs oldalát. Az ,JErdőművelési törzslap" ugyanis a létrehozandó erdő „üzemterve" volt. Sőt több is annál, hiszen a bank számára bizonylatként is szolgált, a költségeket erre gyűjtötték ki. A rákerülő adatokért tehát a szakemberek — szigorú, tervutasításos rendszerben! — teljes felelősséggel tartoztak. Vajon elegendő ismerettel rendelkeztek-e például a kunhegyesi nagy erdőtelepítési feladatokhoz? Lássuk ehhez a Kunhegyes — 0143 dűlőszámú, 178 ha-os erdőtelepítés „Erdőművelési törzslap"-jának adatait. (A telepítés kezdete: 1953 ősze.) A talajviszonyokat 10 ha-onként ásott mintagödrök alapján tárták fel, és megállapították, hogy az adott terület réti agyag, szikfoltokkal. A talajjelző növényzet perdöntő lett volna az ültethető fafajok kiválasztásában, de itt kénytelenek voltak megállapítani, hogy a területet korábban szántották. így az eredeti, a talaj minőségét jelző növények közül csak a szikfoltokat jelző Artemisia található. (Az Artemisia monogyna — sziki üröm az erdészeti szikosztályozás szerint III. osztályú, azaz az erdősíthetőség határához közeli sziket jelez.) 1953 őszén 50 ha-on (kocsányos) tölgymakkvetést, 40 ha-on pedig csemeteültetést kívántak végrehajtani. Az ültetés fafaja a gyertyán, a magas kőris, a kanadai nyár és a szürke nyár volt, csoportos elegyítéssel. A makkvetés - miként azt láttuk — a XVIII. században is alkalmazott módszer volt. (Érdekességként jegyezzük meg, hogy az óriási nagykunsági erdőtelepítésekhez Debrecen környékéről irányvonatokkal hozták a makkot.) A csemeték előállítására Kunhegyesen ideiglenes csemetekertet létesítettek. A gyertyán nem, de a többi fafaj közül a kőris és a nyárfélék beváltak. A magas kőris gyakran a sokkal értéktelenebb amerikai kőrissel való erdősítést takarta, a kanadai nyár pedig korai vagy óriás nyárt jelentett. Ez utóbbiak nagyon jól érezték magukat a mélyebb fekvésű réti talajokon.

45 Még a fafajokkal kapcsolatban érdemes tudnunk, hogy itt ugyan előírásként nem szerepelt, de a szikesebb foltokba tamariskát is ültettek. Akkor még nem tudták, hogy ez a növény ugyan sziktűrő, de a levelében, hajtásában a mélyből felvett sót raktározza, amit viszont idővel levet. így az a talajra jutva elősegíti a szikesedést. Az ámorfa (kinincs) is előfordult minden erdősítésben. Nem ismerték még rossz tulajdonságait, kiirtha42

SZML SZÁEG. Vegyes anyag. 1951-1957. 116-110/1956. 43

Uo. Részlettervek. 1953. Kunhegyes-0143. 44 , Lásd: 31. sz. jegyzet. 45 Lásd: 40. sz. jegyzet. 92