Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Erdők, erdősávok, fasorok Kunhegyes határában / 83. o.

OROSZI SÁNDOR ERDŐK, ERDŐSÁVOK, FASOROK KUNHEGYES HATÁRÁBAN „Kunhegyes sz./abad/ mjező/v/áios/ igen sík rónaságon." (Fényes Elek, 1847) A fátlannak ismert nagykunsági települések közül most a napjainkban legkevésbé fátlant, Kunhegyest vizsgáljuk. Feldolgozásunk annyiban tér el a karcagitól, hogy ezúttal nemcsak a városi erdőkről, hanem a város határában lévő összes - legyenek azok bárkinek is a birtokában — erdőkről, erdősávokról, fasorokról szólunk. Csak így érzékeltethetjük, hogy Kunhegyes miként vált a Nagykunság, sőt a megye egyik legjobban erdősült vidékévé. Kunhegyes ugyanúgy a Nagykun-Hajdúhát erdőgazdasági tájba tartozik, mint a többi nagykunsági település. (Itt most Kunszentmártontól eltekintünk.) Határa mégis helyenként kedvezőbb viszonyokat nyújt a fás vegetációnak, mint a tőle keletre, délre fekvő helységeké. Ez jórészt abból következik, hogy a településtől nyugatra, délnyugatra — az egykori vízjárások helyén — lévő morotvák, turzások stb. kedveztek a fák megtelepedésének. Ugyanakkor nagyon jelentős az a törekvés, amelynek során a kunhegyesiek igyekeztek településük környékén fákat ültetni, erdőket létrehozni. Ezt az emberi akaratot próbáljuk nyomon követni a XVIII. századtól napjainkig. 1. A Rákóczi-szabadságharc után a Nagykunságot többször felmérték, összeírták. Az 1728-ban végzett összeírásban találunk legelőször utalást kunhegyesi faültetésekre. A belterületen és a (művelés alá fogott) külterületen való berendezkedésnek tehát része volt a faültetés is. A növekvő létszámú lakosság, majd a redempció után meggyorsuló gazdasági fejlődés egyre több fát igényelt. Ugyanakkor a központi, Lásd: OROSZI Sándor: Karcag város erdőgazdálkodása a XVIII. század közepétől napjainkig. In: Zounuk 3. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szerk.: BOTKA János. Szolnok, 1988. 51-68. 2 KISS József: A Jaszkun Kerület parasztsága a Nemet Lovagrend földesúri hatosaga idején. Bp. 1979.132. 3 1745-ben a jaszkunok önmagukat es földjüket a földesúri terhektől egyszer es mindenkorra megváltották. A megváltási összeghez hozzájárulókat redemptusoknak, a többieket irredemptusoknak nevezték. 83