Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Erdők, erdősávok, fasorok Kunhegyes határában / 83. o.

kormányzati elvárások is a faültetések minél előbbi elkezdését szorgalmazták. Itt elég a korszak legjelentősebb erdészeti dokumentumára, az 1769-ben kiadott orszá­gos erdőrendtartásra utalnunk. „Minthogy pedig azt tapasztaljuk — olvashatjuk a Mária Terézia által aláírt dokumentum egyik pontjában -, hogy Esztendőről Esz­tendőre az erdők fogynak, és a' fáknak szüksége öregbedik, a' mi kemény parantso­latunk ez, hogy minden háznak lakosa, mind addig míglen a' ház, udvar, kert, pajta és rétek körül, üres és a' fa-ültetésre alkalmatos hely találkozik, minden Esztendő­ben fákat,... leg-alább 20 űí plántálni tartozik." Az országos erdőrendtartást azonban megelőzte néhány város, illetve politikai­lag autonóm terület ilyen irányú szabálya. így a Jászkun-erdőrendtartás „az erdők ültetése s azok megóvása iránt" címet viselő statútum, amely 1762. március 26-án kelt Jászberényben. A rendtartás az erdőültetéseket a kerületi kapitányok feladat­körébe utalta. Az ő tisztük volt a megfelelő fafaj és a beültetendő terület kiválasz­tása, illetve az elültetett fák védelméről való gondoskodás (a rendtartás 6. pontja). Ez utóbbi kötelezettséggel kapcsolatos a kunhegyest tanácsülésen 1781-ben rögzített határozat: „Józsa János uram az Erdő Inspectorságról le mondott, új Inspectornak választani project áltatott Jámbor Istvány, kinek is Hívséget és szolgálattyát tapasz­talta a Nemes Tanáts, hogy azért nevezett Jámbor Istvány annál serényebb és szor­galmatosabb légyen az Erdőnek építtetésében, és minden egyéb dolgaiban, szüksé­gesnek látszott, hogy Hivatalának végben viteléhez esküvéssel is köteleztessen mint­hogy ezen dologban az Inspectornak tunya és gondattlansága miatt az egész Tanátsra, sőtt az egész Helységre gyalázatt szokott következni." 6 Láthatjuk, hogy az új „Erdő Inspector"-ralkapcsolatos' elvárások jelentősek voltak. Annál is inkább, mert ugyanezen tanácsülésen határozták el, hogy a már elültetett „mak és egyéb facsemetéknek" gondját kell viselni, azokat időnként meg kell kapáim. A facsemeték ápolását a „gazdaggabb" (tehát minden bizonnyal re­demptus) lakosok között kiosztották azzal, hogy a sorközökben „szabad lészen ve­teményezni ollyan magokat és veteményeket, mellyek nagyon el nem terjednek, nem folynak és a tsemetéket el nem nyomják." Mindezeknek az ellenőrzésére Jámbor István „Erdő Inspectort" kötelezték azzal a meghagyással, hogy amennyiben a köz­te sművelés a fákat veszélyezteti, az oda elvetett növényeket a gazdával azonnal vá­gassa ki. A legfontosabb a fák növekedése, az erdő cseperedése. A köztesművelés lényege tehát akkor is az volt, ami ma: a csemetesorok között termett mezőgazda­sági növényért az illető köteles a fáknak is gondját viselni - de mindig a csemeték növekedése az elsődleges. Azt nem tudjuk, hogy pontosan melyik évben és mennyi csemetét ültettek. Arról azonban van ismeretünk, hogy várostól északra létrehozott erdőben kocsá­nyos tölgy, nyár (feltehetően fekete nyár), kőris és szil díszlett. 7 A később Fáskertnek 4 , A' fáknak es erdőknek neveléséről, és megtartásáról való rendelés. Po'sony, 1770. 47-48. 5 TAGÁNYI Károly: Magyar erdészeti oklevéltár. I—III. Bp. 1896. II. (70.) 198-199. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. (Továbbiakban: SZML) Kunhegyes város iratai. Tanács­ülésijegyzó'könyv. 1781. május 5. 81. Pesty Frigyes kéziratos helynévtára. I. Jászkunság. Közzéteszi: BOGNÁR András. Kecskemét­Szolnok, 1978.142. 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom