Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Bellon Tibor: A nagykunsági mezővárosok önkormányzati tevékenysége / 67. o.

nádvágási lehetőséggel segítették a rászorulókat, de leginkább azzal, hogy megfelelő' munkaalkalmat és kereseti lehetőséget igyekeztek teremteni. Ezt leginkább a pásztorbéreknél érhetjük tetten. A XVIII. század első felében még általános, hogy a legelőket a nincstelenek is használhatják. Majd csak a század végén a lakosság lélekszámának a gyarapodásával, a határok szűkülésével kezdik el a Nagykunságban a birtokon kívül rekedtek korlátozását. A társadalmi megosztottság egyre inkább a vagyonosok érdekeit szolgálja. De még ekkor is lehetőség volt arra, hogy rendkívül nagy szorgalommal, kíméletlen munkatempót diktálva s olykor szerencsével — a birtoktalanok is a siker reményében kísérelhették meg a vagyonosodást, a társadalmi, gazdasági felemelkedést. A szorgalmat a közösség elismerte,rokonszenvvel kísérte, és a maga lehetőségeivel segítette, így valójában elfedődtek a kíméletlen osztályviszonyok. A XIX. század közepétől a tanácsok jogköre egyre összébb szűkült. Több hatáskört önálló intézmények vettek át: így a városépítészetet, a gazdasági élet irányítását, a közbiztonságot, a joggyakorlást, a bíráskodást. Ezek a területek önálló életet kezdtek élni, saját hivatali bürokráciát hozva létre. Sokszor a korábbi autonómiát, a helyi érdekeket sértve fejtették ki ezen új intézmények tevékenységüket. A beszűkült tanácsi munka el is veszítette színét, mely korábban annyira jellemző volt rá. Ez a forrásokból egyértelműen kitetszik. Ebben az új rendszerben más értékek kerültek előtérbe. így a vagyon nagysága eleve kivételezett pozíciót teremtett egy szűk rétegnek, függetlenül attól, hogy a helyi kötődésük milyen volt. Az 1850-es években választották le a tanácsi jogkörről a bíráskodást. A korabeli tanácsi jegyzőkönyv így ír erről: „El lévén ez által a Tanács tiltva minden nemű keresetnek az eddigi módoni tárgyalásától s megítélésétől, nem külömben az új rendszer szerint hozandó ítileteinek is azon esetre, ha azok fellebbeztetnek, végrehajtásától, s mindennemű ítiletei birtokból fejjebb vitetni parancsoltatván: ezennel olly határozat hozatott, hogy minden olyan ügyek, mellyek még be nem fejeztettek, vagy pedig ezután lesznek megindítandók, a megállapított új törvénykezési útra utasíttassanak."

15 1858-ban pedig a Telekkönyvi hivatal kezdi meg a működését. A birtokügyi kérdésekbe a tanácsoknak ezután nem volt beleszólási joguk. Az 1870-es évektől a városi ügyek intézésében döntő szava lett a legtöbb adót fizető polgároknak, az ún. viriliseknek. Ők a vagyonuk alapján és nem választás útján kerültek be a képviselő testületbe. A Jászkunságban a hagyományosan kialakult rend már az 1850-es években kezdett meginogni. Először a gyarapodó népesség számára vált szükségessé a földosztás. Ezt csak a legelők rovására vihették végbe. Ebben az időben indultak a folyószabályozási és ármentesítő munkálatok, aminek a következtében hatalmas területek váltak művelhetővé. Ezeket a területeket - az 1745-ös önmegváltásra, a redempcióra hivatkozva - az egykori földváltók örökösei között osztották ki a redemptus jog alapján. Ebben a változásban meghatározó szerepet kell tulajdonítanunk az ország új közigazgatási rendje kialakításának. A kapitalizálódó országnak egységes közigazgatási rendszerre volt szüksége. Ezért a feudális kötöttségeket felszámolták, a Hajdú és a Jászkun kerület önállóságát is többek között megszüntették, és létrehozták az 15

SZML Prot. Karcag, 1850. június 2. 99/273. 75