Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Bellon Tibor: A nagykunsági mezővárosok önkormányzati tevékenysége / 67. o.

volt rá a teljes körű önállóság, a nagyfokú szuverenitás. Véleményalkotásában, döntésében figyelembe vette a környező, hasonló státusú települések álláspontját, sőt a főhatóságok véleményét, utasítását is igyekezett alkalmazni. Tehát az egész feudális rendszerbe ágyazottan működtek ezek a testületek. Az önkormányzat lényeges vonása — írja Imreh István —, hogy a véle élő társadalmi alakulat maga állít vezetőt. Valójában ez az autonómia akkor ép, amikor a vezetőket választják, és a közösség - a történeti, társadalmi feltételek szabta minél tágabb körben - a maga tanácskozó testületében határoz ügyes-bajos dolgai felől. Megszabja a rendet, és dönt a közös javai, együttesen viselt terhei kérdésében, ,,/í kommunitás az életnek keretet nyújtott, a gazdálkodásnak, az igazgatásnak szervezett formákat biztosított, a falu a mezőváros lakóit egybefogta és képviselte más társadalmi alakulatokkal, főleg pedig a felsőbb hatóságokkal szemben."

12 Tálasi István a kiskunsági városokról azt írja, hogy egy-egy helység a XVIII. század folyamán szinte egy gazdaság, ahol a tanács mint családfő határoz a teendők rendje felől. Szilágyi Miklós ugyancsak a kunsági városok vezetéséről állítja, hogy a feudális jogrend talaján szerveződött az önkormányzat helyi szerve — a tanács - elsősorban feudális intézmény, annak a jegyeit hordozza. Politikai hatalmát a feudális jog biztosította keretek között gyakorolja, és a feudális érdekstruktúra részeként áll szemben az irredemptusok és az elszegényedő redemptusok tömegével. Vagyis kifelé mint feudális intézmény képviseli a kommunitást, befelé pedig a feudális kizsákmányolás intézményesített formáját testesítette meg. Ez a sajátosság már inkább a múlt század során válik egyre nyilvánvalóbbá. A kutató kemény fogalmazása mögött a tényleges, valóságos helyzetet kell látnunk. Mert igaz az, hogy az egész tanácsi intézmény egy patriarchális nagycsalád képzetét kelti, azonban azt is látnunk kell, hogy ugyanez a tanács saját polgáraival szemben is kíméletlen végrehajtó testületként lép fel, ha a szükség ezt úgy kívánja. A vele szembekerülő egyéni vagy csoportérdekeket kíméletlenül elnyomja, éppen a nagyobb közösség érdekeire való hivatkozással. De ezt nem is teheti másképpen, hiszen a gazdaságszervezés kollektív érdeke messzemenően ezt a magatartást követeli meg. Nem maga az intézmény kíméletlen, hanem azok a viszonyok, amelyek között ez a rendszer működik. Az egész közösséget veszélybe sodorná a tanács, ha nem tartatná be következetesen az előírásokat. Hiszen csak magára, a maga erejére és leleményességére van utalva a tanács és az egész közösség, hiszen nincs olyan felső hatalom, amelyik akár ideiglenesen is kisegítené, ha bajba jut. Tehát a tanács intézkedéseiben a közösségnek jól felfogott érdeke jut kifejezésre, amikor a termelés szervezésével az abban legerőteljesebb érdekeket képviseli. Jóllehet a nincstelenek úgy élik ezt meg, mint az ellenük irányuló elnyomást, de be kell látnunk, hogy csak ezekkel a szigorú rendszabályokkal lehetett a közösséget irányítani, a folyamatos termelést és értékesítést biztosítani. A nagykunsági közösségek elismerték az irredemptusok nehéz helyzetét, és ha mód adódott rá, gabonával, apró földekkel, kaszálóval, 12

IMREHI. 1973.21. i T TÁLASI István: A kiskunsági pásztorkodás. Bp. 1936. 6. 14 SZILAGYI Miklós: A Nagy-Kunsag juhászata a XVIII. század végén. Ethnographia 1968. 350367. 74