Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság tényleges nemeseinek összeírása 1850-ből / 351. o.

A zsellérek politikai jogokkal egyáltalán nem rendelkeztek, s a gazdasági élet hátrányaiból is nekik jutott a legtöbb. Mégis szívesen és viszonylag nagy számban költöztek a földesúri függéstől mentes Kerületekbe. Nagy viszontagságok után akár redemptusok is lehettek, ami azonban igen ritkán fordult elő. Először mindenképpen lakosi jogot kellett szerezniük, aminek előfeltétele a helységben eltöltött 10 évi zsellérkedés volt. Házat, szőlőt vagy földet csak lakosi joggal rendelkező vehetett. Igen különösen alakult a Jászkunságban élő nemesek helyzete. Míg máshol általában a társadalmi hierarchia legfelsőbb szintjén helyezkedtek el, itt ezt a helyet a redemptusok foglalták el. A vármegyékben és a szabad királyi városokban a nemesek taksa fizetés mellett szabadon éltek, a Jászkunságban ez nem valósulhatott meg, s földesúri jogaik sem érvényesülhettek. Csak arra volt lehetőségük, hogy a közteherviselést a személyes szabadságukkal összeegyeztessék. Máshol a nemesek személyesen és saját költségen katonáskodtak, itt a közös kassza terhére állítottak katonákat, ahová a rájuk eső összeget ők is megfizették. A redempciókor a közös tulajdonba került legelőket, a közföldek jövedelmeit a nemesek is élvezték, s többen maguk is részt vettek a megváltásban — így nem volt jogszerűtlen, hogy többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérniük a jászkun közösségi kötelékek alóli mentességet. Például 1841-ben ezzel kapcsolatban a kerületi közgyűlés így határozott: „a nemesek mind azon közterheket és szolgálatokat, mellyeket a többi jászkun lakosok tellyesíteni köteleztetvén, következésképpen minden fekvő és ingó javaktól adózni, felsőbbi, úgy kerületek és közönségek szolgálatait gyalog és kotsin teljesíteni tartoznak, kivéve az 1808. évi intézkedés szerint megengedett katonati quartély és tartás megváltását.'

6 A jászkunsági tényleges nemesek jogállása valójában az 1745-ben meghatározott keretek között maradt 1848-ig. Jól mutatja ezt a változatlanságot Kenéz Mihály kerületi főnök 1849. december 31-i levele: „A Jászkun Kerületben ingó és ingatlan vagyonaiktól ez előtt is mindenki egyformán adóztatván meg, kivétel csupán a nemesek és tisztesüek személyekre nézve. A nemesek és tisztesbek vagyoni tekintetben általában ugyanazon viszonyban állottak s állanak a többi bármely osztályú lakosokkal, azonban személyes jogaikat tekintve a többieknél kiemeltebb helyzetben részesültek; minélfogva az ezek elleni személyes keresetek dolgában csak az illető kerületi kapitányok tehettek vizsgálatot;peri e-' niök az illyen tiszti vizsgálat tekintetében közgyűlés rendeltethetett el, s akkor nem állíttattak közlakosokként szék elejbe, hanem forma szerint megidéztettek. Ezen személyi kiváltságból eredett az, hogy személy adó alá sohasem vétettek:'

9 A redempció következtében kialakult jogi helyzet minden jászkun polgárnak - légyen az nemes, jász vagy kun, esetleg beköltözött jobbágy - sajátos jogokat és kötelességeket szabott, s ezek köréből egyeseknek kiemelkedni vagy abból egyeseket kirekeszteni nem volt lehetséges. A tényleges nemesek itteni rétege mégis vállalta a csaknem teljes nemesi jogfosztottságot. Ez többnyire azért volt így, mert ezen családok többsége a kevésbé tehetős famíliák körébe tartozott (sokan csak armálissal ren8 Uo. 23. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Nemesek a Jászkun Kerületben. In: Levéltári Szemle. Bp. 1982. 2-3. sz. 368-370. 9 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Főnöki ir. 1849. 913. sz. 354