Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság tényleges nemeseinek összeírása 1850-ből / 351. o.

delkeztek), s megelégedtek a jászkun privilégiumokban biztosított lehetőségekkel. Sokak számára a Kerületek a hivatalszerzés, a biztos megélhetés és egzisztencia lehetőségét is megadta. Nem véletlen, hogy a kapitányok szinte kivétel nélkül körükből kerültek ki, s a jegyzők és táblabírák jelentős része is nemes volt.

10 Igaz, előfordultak - mint említettük - kitörési kísérletek, de ezek sikerét a jászkun sajátos viszonyok mindig határozottan megakadályozták. Valószínű azonban, hogy a XIX. század közepére a Kerületekben élő nemes családok számának megfogyatkozása közvetlen összefüggésben van ezzel a körülménnyel. A diplomával rendelkező nemesek jelenléte a Jászkunságban egyik korszakban sem érte el a megyék átlagát. Paradoxonnak látszik, hogy számuk, ill. arányuk a redempció előtti időkben csekélyebb volt. Például 1572-ben 181 nemest írtak össze — „akiket ők kapitányoknak neveznek." Ezek a nemesek fizették a tegzes-pénzt, a pecunia pharetralis-t. A Jászságban 100, a Kiskunságban 13, a Nagykunságban 64 nemes fizetett ezen adóban személyenként fél-fél forintot.

11 1597-re számuk mintegy 20%-kal csökkent.

12 Az 1699. évi összeírás idején 70 családfő igazolta nemességét. 1720-ban 79 nemes élt a Kerületekben, a korábban itt lakók közül sokan elmentek, mások beköltöztek. Az 1784—87. évi népszámlálás összesen 2222 nemes férfit talált a Jászkunságban. (A család minden férfi tagját összeírták.) A redempció után 40 évvel tehát szembetűnő a nemesség számbeli növekedése: a polgárok és azok örökösei együttes számának 13,99 %-át teszik ki.

13 10 Vö. BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1991. 20.; SOÓS Adorján: Magyar nemesek a Jászkunság területén. Pápa, 1935.5. BOTKA János: A Nagy- és a Kiskunság az egri vár 1577. és 1579. évi összeírásában. In: Zounuk 2. Szerk.:BOTKA János. Szolnok, 1987. 280. A tegzes megkülönböztetés azon idó'k és kiváltságok emlékét őrizte meg, amikor a kunok és a jászok tegzeskatonákat (kézíjas harcosokat) tartoztak kiállítani a király és az udvar seregéhez. A XV. század végén a katonaállítás helyett már megjelent az ún. tegzes pénz fizetése, amit a jászkun címeres nemesek még a XVII. században is teljesítettek. (GYÁRFÁS István: A jász-kúnok története. IV. 1885.58.) BOTKA János: Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez. Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 11. Szolnok, 1988. 235. 13 BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1991. 17-18. 355