Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A szolnoki közúti Tisza-híd szerepének változása napjainkig / 9. o.

nyökfákra támasztva a fenyőgerendákból összeékelt tartógerendákat, minden nyílásban 8 párt. 1886-ban a jármoknak a jégzajlás elleni védelme érdekében két soros cölöpözött jégtörők épültek a jármok elé.

35 A közúti híd megtartja hadászati és kereskedelmi jelentőségét is. Az 1881—82-es években végzik a hídtól a Tisza bal partján vezető útvonal egy részének szilárd burkolattal történő ellátását. Valójában az évszázadok óta egyik legnagyobb problémát okozó útszakasz, a szandai gát — melyet a Tisza árvizei szinte minden évben megrongáltak - kővel való kiépítése történik meg. Ezzel elsősorban a helyi és városkörnyéki forgalom számára teremtettek lehetőséget. A környező falvak, uradalmak ugyanis így könnyebben eljuttathatták termékeiket Szolnok piacára és vasútállomására. Az 1890-es években a megye vezetése Szolnokot közúti csomóponttá akarta fejleszteni. Ezért indítványozták 1894-ben, hogy az I. sz. alföldi transzverzális útból Kunszentmártonnál kiágazó és Szolnokon át Jászberény felé tartó útvonalat a törvényhatóság kiépítteti, de vegyék azt állami kezelésbe. Ezzel a város fontos átkelőhelyévé lett volna az É-D-i irányú főútvonalnak, Jászberénytől a mátrai részek, Kunszentmártonnál pedig az I. alföldi transzverzális út felé nyüt volna kapcsolat. A terv szerint az összekötő útvonal érintette volna a szolnoki vasúti gócpontot, a szolnoki Tisza-hidat és a tervezett Dunaföldvár—Szolnok—Máramarossziget-i állami utat. Kiépítése nemcsak helyi, hanem nagy stratégiai lehetőségeket is rejtett magában. A kérdéses út fenntartása azonban évenként 30 ezer Ft-ba került volna az államnak, így a Kereskedelemügyi Minisztérium 1899-ben elutasította a kérelmet. Kiépült viszont 1901-1907 között a II. alföldi transzverzális út DunaföldvárSzolnok -Máramarossziget között, melyben a közúti híd különösen fontos szerephez jutott, mivel a rajta áthaladó útvonal a K—Ny-i irányú távolsági összeköttetés fő hordozója lett. 1891-ben a Szolnok-Szandai úton a Tisza folyót átívelő mederhíd és 6 db ártéri híd található. Az ártéri hidak számozása a mederhíd után kezdődött a szandai rész felé növekvő sorrendben. A mederhíd város felőli hídfőjénél állt a vámház a vámsorompóval. Az áthaladó lovaskocsikat, szekereket még ebben az időben is messziről integető vámszedők állították meg, és csak a hídnál kifüggesztett vámdíjszabályzat által meghatározott pénz kifizetése után nyitották fel a sorompót, és engedték tovább a forgalmat. A századfordulón a vámszedők tevékenysége egyre inkább gátolta a forgalom gyors áthaladását, a vámbevételek pedig már teljesen jelentéktelen összeget hoztak a fenntartónak, így a város képviselőtestülete többször is kérte a hídvám eltörlését. A közúti hídon gyakorolt vámszedés azonban csak 1942-ben szűnt, meg.

36 1904-ben a II. alföldi transzverzális út építésének idején vetődött fel az a javaslat, hogy az út vonalába eső tiszai medeihidat és a szandai ártéri hidak közül az 1. és 2. számút vegyék állami kezelésbe. A Kereskedelmi Miniszter 1905-ben ennek kapcsán tárgyalásokat kezd, de az állami kezelésbe vételt elhalasztják. 5 SZML Magyar Kir. Aljamépítészeti Hivatal ix. Szolnok. Szolnoki közúti híd építésére vonatkozó ir. 1902-1924. 36 SZML Közvetlenül Levéltárba utalt ir. 91/1898. 20