Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Varga Lajos: A "Három Bírák Urak" folyamodványai a Duna-Tisza csatorna építéséért 1867-ben / 191. o.

kolata, közelében a már Anonymusnál is említett Böldi-rév, a Bökényi-rév a Tiszazug és a szentesi határ között a Hármas-Körösön, maga a település pedig különböző termelésű (talajú) területek összeszögellésében helyezkedik el (szikesek, barna mezőségi talajok, félig megkötött futóhomok, folyami áradásterületek, réti talajok). Eléggé messze Szolnoktól, Kecskeméttől, más alföldi városoktól, hogy városi rangon maga is bizonyos fokú polgárosodást érjen el a XIX. század közepére. Maga az egykori „Feketevár" is mutatja fontos tranzit-helyzetét már a vaskor (kelták), római idők (praelimes), népvándorláskor idejéből. Nem véletlen tehát, hogy „Csongrád varosa Tanácsától" indul ki az a kezdeményezés, hogy a tervezett Duna—Tisza-csatorna tiszai torkolatát Csongrád mellé helyezzék, s ne Szegedre. Szeged már kapott vasútvonalat, míg Csongrádot és tágabb térségét elkerülik a vasutak. „Nem nézhette városunk közönnyel, midőn az eddig tervezett vasúti hálózatok keretén kívül esik, talán örök időkre, hogy az ipar és forgalom ezen egyetlen eszközeit is ismét elveszítse, sietett tehát a szándékolt szegedi vonalnak kivitelét háttérbe szorítani, és amennyiben rögtönözve lehetett, a magas Minisztériumhoz beadott folyamodásában a csongrádi vonalnak a szegedi feletti előnyét kimutatni, és ezt egy küldöttség által felterjeszteni." Mindezt — más fontos mondanivalókkal együtt — 1867. december 2-án kelt levelében (336/867. I. sz.) írja a Csongrádi Városi Tanács a Tiszaföldvári Községi Tanácshoz. Az átirat célja a „szövetkezés" volt egy „bizottmány" megalakítására, hogy több város, község és földbirtokos közösen járjon el a csatorna csongrádi torkolata érdekében. Csongrád városának már járt egy küldöttsége Pesten, s „A magas kormány és több befolyásos férfiak részéről biztató válasszal és azon utasítással érkeztek meg küldötteink, hogy egyetértve több érdekelt városok, községek és nagyobb földbirtokosokkal, alakítanának egy bizottmányt, testületet, mely a Pest-Csongrádi vonal készítésénél, a helyi érdekekhez mért intézkedésekre nézve, a kivitelnél a magas kormánnyal magát folytonos érintkezésbe tegye és tartsa." Ezt a fenti „bizottmányt" tehát Csongrád városa alakította, s most G y o v a i János csongrádi helyettes bíró felkéri Tiszaföld várt, hogy ott is ,,... kebelükben helyi érdekeik figyelemmel tartása végett, siessenek egy fiók bizottmányt alakítani, és abból egy vagy több küldöttet Csongrádon tartandó értekezletre f. é. deczember hó 21-én elküldeni, s minket a küldöttségi tag urak számairól eleve értesíteni méltóztassanak, hogy ezek elhelyezéséről intézkedhessünk, mely küldöttség feljogosítva legyen, az összes érdekeltek közül egy az elősorolt czélnak megfelelő központi bizottmányt alakítani." Hasonló tartalmú felhívást küldtek Kunszentmárton főbírájáhozis: Dósa György-höz. Sokrétűen indokolja Gyovai János, Csongrád város helyettes bírája, „hogy a gyülpontot épen városunkban tűztük ki...", írván azt is, hogy ehhez a jövőben nem ragaszkodnak. Érvei: 1. a csatorna torkolatát — „mely már mérnökileg ki is tűzetett" - Csongrád mellé tervezték; 2. Csongrád városa volt a kezdeményező abban, hogy vegyék fel a ,piarcot" Szeged ellen; 3. végezetül valahol meg kell tartani ezt a gyűlést. S valóban, az akkor legvárosiasabb Csongrád látszott erre a legalkalmasabbnak. A Tiszaföld várhoz címzett átiratban olvashatjuk: Tudván, hogy önökre nézve sem közömbös, ha a csatorna torkolata vagy Szegeden lesz... „Nos, miért nem közömbös ez Tiszaföldvárra nézvést? Tiszaföldváron már 1837/38. óta működik egy kez193