Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Varga Lajos: A "Három Bírák Urak" folyamodványai a Duna-Tisza csatorna építéséért 1867-ben / 191. o.

detleges agrártőkés vállalkozás, a ,£zükséghombár" vagy későbbi nevén (1945-ig) Polgári Társulati Alap. Kezdetleges részvénytársaságnak indult. Báró Podmaniczky János II. tiszaföldvári földesúr kezdeményezésére hozták létre. Eredeti-kezdeti célja: ínséges esztendőkben vetőmagot kölcsönözni tisztes kamat fejében és a nyereségből a községet fejleszteni (egyházak, iskolák, tanítók, járdák, baromorvos stb.). Az 186070-es évekre kinőtte magát ez a vállalkozás: iskolákat alapít (épít), tanítót fogad fel és fizet, téglaégetőt, majd téglagyárat vásárol, pénzkölcsönzéssel, építkezésekkel, gabonakereskedelemmel, állatok adásvételével foglalkozik. Szabályos, bejegyzett részvénytársaság lett. A tiszaföldváriak vízi út-tervei mögött minden bizonnyal ott voltak a gazdag földesúr intenciói is. Báró Podmaniczky János II. néhány osztályostársával együtt a vízi úton történő szállítás híve volt, s emellett révek, kompok felállítását kérik, tervezik. (Ne feledjük el, hogy ma is a vasúti szállítás kétszeresébe-háromszorosába, a tehergépkocsin való szállítás nyolcszorosába-tízszeresébe kerül a vízi úton való szállításnak!) A nagy műveltségű tiszaföldvári református és evangélikus lelkészek könyvtárában bizonyára megtalálhatóak voltak Vedres István (Szeged város „esküdt földmérésze") Beszédes József (vízimérnök, jobbágyivadék, akárcsak Hajnóczy József) Mikovinyi Sámuel mérnök, s mások írásai; Tessedik, Berzeviczy, Széchenyi István eszméi és munkásságuk nem voltak ismeretlenek sem a ,,Nagy tiszteletű Lelkész Urak", sem pedig a Csongrád — Tiszaföldvár — Kunszentmárton háromszög földesurai előtt. Utóbbiak a maguk feudálkapitalista módján csak előbbre vitték a fejlődést. (1804-ben Jenner-féle vakcinával himlő ellen eredményesen gyógyít az egyik református pap; Tiszaföld vár on működik az akkor országos hírű árpanemesítő, Vári Szabó Sámuel református lelkész; a XIX. század végén itt káplánoskodik az európai felvilágosodás nagy magyar történésze dr. Zoványi Jenő. A tiszaföldvári református egyház a XIX. század folyamán viszonylag nagy összegekkel segíti rendszeresen (!) a „Nagy debreczeni és pataki oskolákat". Az említett „háromszög" földesurainak nagy része szép politikai, közgazdasági, pénzügytani stb. tárgyú könyvtárral rendelkezett. 1945-ben széthordott könyv- és irattáraik egyes darabjait zsibvásárokon, a volt majorok cselédházai előtti árnyékszékekben lehetett megtalálni. így jutottam én is hozzá pl. egy Széchenyihez, egy Kautzhoz, sajnos a könyvek közül néhány már csak hiányosan volt megmenthető. Báró Podmaniczky János II. nagy birtokszerző és megtartó, országos hírű lótenyésztő volt. (A Monarchia hadseregének állandó lószállítója.) Példáját tömegesen követik a gazdává lett volt tiszaföldvári jobbágyok, s vállalják a remondák tartását is. Ugyancsak a báró közvetíti az árutermelést, ami maga után vonta a közlekedés fejlesztésének igényét is. Ez utóbbit a tiszai, dunai hajózás, összekötő csatornák építése formájában képzelték el először gondolkodó közgazdászaink, mérnökeink, mivel a kövesút és a vasútépítés jóval költségesebb, s rajtuk a szállítás is. A csatornaásáshoz meg ott volt a jobbágyfelszabadítás után „felszabadult" óriási (és olcsó) földmunkástömeg. Az már más kérdés, hogy 1867/68-ban még nem lehetett egészen tisztán látni a kiegyezés adta tőkés lehetőségeket a vasútépítés területén. Mindenesetre a XIX. században a magyarság nagyon hosszú időre elveszítette azt a lehetőségét, hogy olyan közlekedési és öntöző csatornákkal átszeldelt országrészei legyenek, 194