Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Varga Lajos: A "Három Bírák Urak" folyamodványai a Duna-Tisza csatorna építéséért 1867-ben / 191. o.

pedig egészen 1944 közepéig mindig felszínen tartják, ígérgetik, tervezik annak megépítését. A II. világháború már itt-ott a Kárpátokon belül is zajlott, nyilvánvaló volt a közeli összeomlás, de a kormánypárti vagy a kormánypárthoz közel álló lapok még mindig a Duna-Tisza-csatorna megépítéséről cikkeznek (Függetlenség, Új Magyarság, Reggeli Magyarország stb.). Horthy kormányzó Szolnoktól Szegedik utazik a Tiszán hajóval, ankétokat tartanak a kormányzó jelenlétében. 1943. október 20-án állást foglal a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet a Dunaharaszti - Gyón - Kecskemét — Újkécske nyomvonal mellett. A XIX-XX. század folyamán ugyanis több terv is született. Ezeket három nagyobb csoportba lehet osztani: 1. Zsiliprendszerek nélküli, un. „alacsony vezetésű" csatorna; ez Szeged térségében érte volna el a Tiszát. 2. A kilenczsilipes, ún. ,,magas vezetésű" csatorna; ez Tiszakécskénél vagy Csongrádnál érné el a Tiszát. 3. Akadt egy fantasztikusnak látszó terv is: a Duna—Tisza-közi magashátságon nem zsiliprendszereken vezetne a csatorna, hanem alagútban, s így a költséges kilenc zsilip helyett „vízszintben" érné el Csongrád vagy Tiszakécske vagy Szolnok térségét. (Ilyen alagút-csatornák már vannak Japánban, Franciaországban, az Egyesült Államokban stb.) Az egyik fő lényegről azonban az elmúlt 250 év alatt keveset beszéltek a közvélemény előtt: a víztartó rétegek - akár mesterséges biztosításáról a csatorna alatt, és általában a csatorna térségében az eredeti vízháztartás biztosításáról. E feladat „rázósabbnak" látszik, mint maga a csatornaépítés. S valószínűleg költségesebb is. A Duna-Tisza-csatomára vonatkozó tanulmányok, törvények, rendeletek, térképek és metszetek, számítások, cikkek és értekezések, könyvek stb. egy kisebb könyvtárat tesznek ki, sőt, ha az egész Európát átfogó vízi út-tervekkel foglalkozó német, osztrák, cseh, lengyel, jugoszláv (szerb), bolgár, görög tudósok írásait is veszszük: még nagyobbacska könyvtár is kerekednék. Kérdés: mit szólt a csatornatervhez a magyar parasztság vagy annak valamenynyire is kiemelkedő képviselője, pl. egy falusi, mezővárosi bíró, milyen ismeretekkel igyekeztek ebbe az országokat átfogó tervbe, annak Duna— Tisza-csatornai részébe beleszólni? Erre kapunk részben választ 1867/68-ból három közép-tiszavidéki település: Csongrád, Kunszent már ton és Tiszaföldvár bíráitól, levelezésükből, „felterjesztéseikből". A három település közül a legmozgékonyabb Csongrád városi tanácsa, amely már 1841-ben is élt felterjesztéssel a Duna-Tisza-csatorna megépítése ügyében, sőt azoknak, akik a csatorna csongrádi torkolati részét és a hátsági átvágást segítik megépíteni, ingyen földet adott volna a város a „Bokros"-i részeken; azoknak pedig, akiknek a földjén vezetett volna a csatorna, pénzbeli kárpótlást vagy földcserét ajánlottak fel. A XIX. század közepén már jól érzékelik a megfordíthatatlan folyamatot: a földművelés (gabona, takarmány, szőlő, gyümölcs, ipari növények stb.) összeszorítja az állattartás—állattenyésztés körét, szükség van jó közlekedésre, hogy árut szállíthassanak, kereskedhessenek. „Fő áruk": gabona, állat, gyapjú, bor. Kisebb mértékben (a Tiszazug térségéből) a hal, méz, káposzta, burgonya, gyümölcs, pálinka, dohány juhsajt stb. Csongrád földrajzilag energikus helyen települt: itt van a Hármas-Körös tor192