Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Aszály a Nagykunságban a XVIII. század végén / 99. o.

készültebben, tapasztalatokban gyarapodva éri az 1794-es aszály. Sokan Szatmárba mennek el részes aratónak, nyomtatónak, hogy élelmet keressenek szűkölködő családjuknak. Több gazdag redemptus lovával és szekerével szolgáját küldi el. Az aszály elleni intézkedési módok és a szükség miatti ingatlan eladások megismétlődnek. Július végén összeírják és gondoskodnak a lakosság vetőmag ellátásáról, mivel ,,. . . ezen folyó esztendőben a termés olyan szűk . . ., hogy vetni való gabonájuk sem igen volna a lakosoknak ..." Bércsonkításokra — 1790-hez hasonlóan — szintén sor kerül, hogy ,,a szükséget egyformán érezzék az emberek". így pl.,,. . . a mezőkerülők és a kert csőszök annyival inkább, mivel az elsők ugyan pénzt is meglehetősen kaptak, az utóbbiak pedig sok kenyeret kihordottak, a máskor adni szokott gabonabeli fizetés felényire reducáltasson" - határozza a tanács. 46 Ord. bíró Papp István uram irányításával megszervezik a szűkölködő lakosok gabonaellátását, mivel ,,a közönséges gabonából majd minden nap ki több, ki kevesebb élelemre valót kér. . ." A gabonajuttatás immár hitelben történik, hogy ,,ne károsodjanak". Leszögezik, „. . . minden, akinek segedelem nyújtatik, a tehetségesebb ugyan magáról obligatorialist adni, a gyengébb erejű azonkívül kezest is állítani köteles lesz az eránt, hogy a búzának minéműségéhez képest meghatározandó árát a jövő 1795. esztendőbe nyári túri vásárra lefizetik. Különben, ha azon terminuson túl megyén a fizetés: interest tartoznak a summától fizetni."

47 A hitel visszafizetésének feltételei tehát körültekintően előkészítettek, még a kamatfizetés kötelezettségét is rögzítették, amennyiben a pénzt az adósok határidőre nem adnák meg. Az év hátralevő hónapjaiban nem válik kritikussá a lakosság élelem hiánya. 1795. januárjában viszont, amikorra valószínűleg már fogytán van a kölcsön gabona, vagy egyáltalán nincs belőle, megszaporodnak az éhezés miatti panaszok és eladások. A Nemes Tanács dönt a szűkölködők megsegítésére: ,,Nyári Túri vásárig és nem tovább kelletik valakinek a helység cassájából költsön pénzt adni és senkinek 30 frt-nál többet nem: mindenkor pedig olyannak, akitől bé lehet várni."

48 A legszegényebbek így nem részesülhetnek kölcsönben, marad az ingóságok, sha van - állatok, ház, porta eladása, mint legvégső megoldás. Ezt tette 1795. január 28-án öreg Vida János is, aki „. . . személyesen tészen vallást az eránt, hogy házát és portáját a rendkívül való szükség miatt magának, s háza népének az éhei hálástól való megmentése végett örökösen eladta Vég Sándornak, feleségének és successorainak 5 1 vonás irtokban."

49 A helységben új telkek kimérését nem engedélyezik, visszafogják az építkezéseket: „Meg lévén határozva, hogy a mostani szűk időben senkinek porta ne adódjék" — olvashatjuk az 1795. január 31-i tanácsi végzésben. Az időjárás kedvezőbbre fordultával - viszonylag elviselhetőbben vészelve át a szűkölködés nehéz hónapjait - a kuntelepülések lakosságának élete visszazökken rendes menetébe. Az embereket Nagykunság-szerte a mindennapi élet gondjai kötik le, a Kerületek vezetése pedig előretekintő intézkedéssel próbál felkészülni az esetlegesen bekövetkező újabb aszály miatti ínség enyhítésére. 46 SZMLKj. v. lt. Prot. 1794. VII. 27. 315. sz., VIII. 26. 344. sz. 47 Uo. 1794. XII. 22. 460. sz. 48 Uo. 1795 1.20. 30. sz. 49 Uo. 1795. 1.28. 41. sz. 111