Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Szabó Lajos: Aszály a Nagykunságban a XVIII. század végén / 99. o.

János (köblit 6 vfrt 6 kr-rt) a szegények számára (a Pásztohai pénzből 219 Rft 57 krt vesznek), s lehetőségük volna - Illéssy kapitány ajánlatára - Mihály falván Kuty János úrtól 800 köböl gabona (köblét 5 Rft-rt) vásárlására, de nagytanácsülésen (bíró, 8 esküdt és 25 lakos) végül is kénytelenek lemondani róla, mivel,,... a vonó jószág az egész helységben közönségesen semmirevaló, takarmány nincs, mellyel ezen utat meg lehetne járni, az útba sem kapható és ezért a vonó marhával bíró lakosok nem vállalhatták ..." Inkább segedelemre várnak, s ha az későn érkezne Debrecenből kívánnak gabonát beszerezni. „Addig is a tehetősebbek a szegényeket táplálják, mint eddig" — zárul a tanácsi végzés.

35 A nagy ínség miatti nyomorúság általános jelenség az egész Nagykun Kerületben. Különösen Kisújszálláson rossz a lakosság élelmiszer ellátása. Erre vonatkozólag az 1791. február 4-i körlevélben a következőket olvashatjuk: „Illéssy János Nagykun districtusok kapitánya újra kénteleníttetik jelenteni, hogy már szám nélkül vágynak olyanok, kivált Kisújszálláson, hogy az éhség miatt a rendes járást sem tehetik, a házanként való kéregetésre is alkalmatlanok, de a tehetős lakosok is rajtok magok szükségek miatt nem segíthetnek, nem lévén a helységeknek közönséges gazdaságából is mód rajtok segíteni, mivel azoknak sintsen. így tehát szemlátomást vesznek éhei,.."

36 Javasolja, hogy „ . . . késedelem nélkül valamely mód találtasson fel az említett szegények szánakozásra méltó sorsának könnyebbítésére." Ő maga pedig ,,. . . megszánván az éhező szegénységet, könyörületességből azoknak számokra egy köböl lisztjét megsüttetvén, azt a legszükölködőbbeknek elosztani kívánja." Ez meg is történt, „ . . . toldván a helység 35 font kenyérrel, azoknak a kedvéért, akiknek nem jutott." Ugyanakkor „. . . a helységbéli szegénység, melynek tellyességgel semmi élelemre valója, sem semmiből reménysége nintsen, hanem a réten ásott gyékény gyökéren él, egybe számoltatván . . ,"

37 Késedelem nélkül meghatározzák a szegényeken való segítés módját. Kölcsön pénzen (Papp Istvántól 100 frt, Csegei Jánostól 200 frt 6 kr) Jónás János és Csegei János tanácsbeli gazdag redemptusok az ismert aradványi pusztára mennek búzavételre, ahol „lovak nézése" az elsődleges céljuk. Az az elgondolás, hogy a vásárolt és megőrölt búzából „sütendő kenyér szakaszonként az alamizsnára érdemes és valósággal rászorult szegények között szétoszlasson ..." Tizedenként szekérrel egy-egy tanácsi megbízott járja a helységet, akik tudtára adják a lakosságnak, hogy kéregetni nem lehet, „mivel olyanok is vannak, kik az alamizsnára érdemtelenek, vagy az idegenek széltibe házallanak és kenyeret kérnek" e helyett „elvégezte ezen magistrátus, hogy akitől kitelik, adjanak a valósággal alamizsnára méltó szegények számára kenyeret . . .", melyet a helységházához begyűjtve szétosztják „azok között egyenlően ..." „Mely kenyereknek a lakosoktól beszedésére rendeltetnek az 1-ső tizedbe Szilágyi György, 2-dikba Kassai András, 3-dikba P. Vég Ferenc, 4-dikbe Ari András, kiknél a beszédek alkalmatosságával créta lévén minden gazda által adandó kenyeret, akár darab, akár egész lészen, a nevét 35 Uo. 1791. I. 11. 33. sz.,1. 12. 113. és 125. sz., 1.22.66. sz., 1.24. 83. sz. 36 Uo. Prot. Curr. 138. 1791. II. 4. 10. 37 Uo. Prot. 1791. 11.4. 107. sz. 109