Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek a kirajzás centenáriumán / 75. o.

és rendelkezésükre állott földgömb, térkép, számológép és tantermenként 15-15 28 természetrajzi tábla is. Pacsér 1791-ből való vályogfalú temploma helyére 1834-ben építettek 18 öl hosszú, 8 öl széles, és tető nélkül 5 öl magas szép, új templomot. Nem derül ki, hogy eredetileg mi borította a mennyezetét, mert stukatúrt csak 1883-ban kapott, ugyanakkor szedték le cserép tetejét, s helyére „...kátránnyal festett fazsindely" került. A torony felőli karzaton helyezték el az Országh Sándor mester munkájával készült, 12 változatos, díszes orgonát, amely 1200 forintjába került a gyülekezetnek. A templomépítési költségek megközelítették a 20.000 forintot, amelynek felét a hívek adták össze, másik felét pedig kölcsönből teremtették elő. A torony együtt épült a templommal, de tetejét 1868-ban újra bádogozták, s ekkor szerelték fel a 620 forinton közösen vásárolt toronyórát is. A parókiáról az 1819. évi püspöklátogatáskor azt írta a lelkész, hogy ,,...a parochiális nevezetnek nem egészen megfelelhető". A völgyben fekvő, vizes épületet elbontották és 1823-ban újat építettek helyére a telek dombosabb részén. A zsindellyel fedett épület a maga idejében kiemelkedhetett a szomszédos parókiák közül. Hossza 10, szélessége 7 öl volt, s négy kényelmes szoba, ezen kívül konyha, éléstár és kamra szolgálta a lelkészi család kényelmét. 1860-ban az udvaron 15 öl hosszú, cserepes épületet húztak föl. Ebben volt a presbitérium tanácskozó terme, a káplán szoba-konyhás lakása, az egyház magtára és egy istálló. Ezen kívül volt még az udvaron egy fából való sertésól és fészer a lelkész használatára. Az oktatásügy nehezen indokolható elhanyagoltságáról beszél az a szomorú tény, hogy Pacsérnak az iskola községesítéséig (1871) mindössze két iskolája s azokban két tanítója volt, holott akkor a gyermekek száma már meghaladta a négyszáz főt. Az egyik épület megvolt már az 1819. évi püspöklátogatáskor, a másikról pedig azt írta az akkori lelkész, hogy „Az férjfi gyermekeknek most épül új oskolájuk."

29 Az előbbi épület sorsát nem ismerjük, de ez az utóbbi egyvégtében szolgált 1871-ig, sőt talán még azután is. A pirosi templom története azért lehet érdemes a feldolgozásra, mert 1835— 1843 közötti építése során közvetlenül tanulmányozhatjuk egy naturális gazdálkodást folytató közösség építőanyag- és pénzgyűjtő erőfeszítéseit. A pirosi reformátusok 1835-re kinőtték 1799-ben épített templomukat, ezért a presbiterekből és világi elöljárókból álló egyháztanács 1835. június 5-én határozatot hozott új templom építésére, és nyomban munkához látott. Első lépésként önmagukra különadót vetettek ki az alábbi kulcs szerint: minden 1 fertály telek után fizetni kellett 5 forintot, l-l zsellérre 2 forint 30 krajcárt és 1 szolga után 1 váltó forintot. 1836-ban ugyan a szűk termés miatt ennek az összegnek csak a felét tudták beszedni, de 1837-re újra az eredeti kulcs szerint vetették ki az adót, 1838-ra pedig minden fertályra 25 forintot róttak ki. Figyelemre méltó, hogy a közösség vezetői ekkor egy évre feloldották a nyomáskényszer hagyományos TO RL PL.Can.Vis. 1885. Ómoravica. Az iskolák új felszereléséhez. 29

Közli KISS Z.G. 1987. 82. 30

RL PL.Can.Vis. 1885. Pacsér. Az egyház épületei. 85