Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: A mezőgazdasági kamara által támogatott szántóföldi növénytermesztés Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 181. o.
Ugyanakkor adókedvezményben részesítette a kormányzat az elemi kárt szenvedőket. Még a bérlők is haszonbérmérséklésben részesülhettek egy-egy komolyabb kár előfordulása esetén. Például erről intézkedett a 7.270/1940. M.E. számú rendelet is. Érdekes megfigyelni, hogy vármegyénk időjárásában — de az ország időjárásában is -jelentős változás történt. 1929-től 1936-ig inkább a szárazság jellemezte, 1937-től fokozatosan emelkedő csapadékos évek következtek. Ez azonban csak egyik eleme az árvizek, belvizek okainak. A másik ok: a hőmérséklet gyors változása. Például bőséges havazás utáni hirtelen bekövetkezett hoemelkedés és gyors olvadás következtében szaporodtak meg a belvizek. Fokozta a károsodást a talajban beálló fagy is. Ugyanakkor a párolgás kompenzáló hatása sem tudott jelentkezni fagyos időben. Tehát a vármegyében megfigyelhető csapadéktöbblet és hőmérsékleti hiány egy időben való jelentkezése volt az oka az 1937—1944. évek közötti árvizek és belvizek három gazdasági évben is jelentkező kártételének. A vízmentesítés, a vízrendezés kérdése szorosan összefügg az öntözés kérdésével. Bizonyítható vármegyénk időjárásában, hogy a hosszabb száraz jellegű időszakot nedves, esős periódus követte. Ennek eredményeképpen ár- és belvizek keletkeztek. A vízrendezés két világháború közti állapotában és felkészültségében a rendelkezésre álló csatornarendszer és szivattyútelepek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy azokkal a keletkezett nagy mennyiségű és kiterjedésű vizek a mezőgazdaság sérelme nélkül levezethetők legyenek. Az 1930-as, 1940-es években olyan területek is víz alá kerültek a vármegyében, amelyek hosszú évtizedek óta nem szenvedtek vízkárt. Ezeken a területeken a vízvédelem legelemibb foka sem volt meg, de nem is lehetett megszervezve, mivel jelentős részük ármentesítő társulatokhoz sem tartozott. így a területükön keletkezett vagy odafolyt vizet - az ún. külvizet — a szomszéd társulatok vonakodtak elvezetni. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara hívta fel a figyelmet arra, hogy szükség lenne a vízvédelem központi - vármegyei, illetve országos megszervezésére, éspedig mindenképpen állami támogatással. A törvényhatóságok anyagi ereje ehhez nem volt elegendő. A termőföldön hosszabb ideig pangó víz megfelelhetett a legelő- és rétgazdálkodásnak, nem felelt azonban meg a fejlettebb szántóföldi gazdálkodásnak. Márpedig ezen időszak árvízvédelmi felkészültsége nem tette lehetővé, hogy a vizet akár ítemeléssel, akár zsiliprendszerrel rövid időn belül levezethessék. A megyei víztársu1 C 1-7 átok, valamint a Folyammérnöki Hivatal tulajdonában lévő szivattyútelepek l5 OMK-1940. 38-39. 1. Alcsi-Tenyó'-Kengyeli Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Szolnok. 2. Cibakházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Cibakháza. 3. Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozási Társulat, Jászkisér. 4. Közép-Tisza Ármentesítő Társulat, Tiszaroff. 5. Mezőtúr-mesterszállási Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Mezőtúr. 6. Szolnok-Zagyvarékas-Üjszászi Ármentesítő és Belvízlevezető Társulat, Szolnok. 7. Tisza-Köröszugi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, Szelevény. Hatásköre kiterjedt: A Tisza folyóra a tiszafüredi vasúti hídtól Csongrád város északi határáig, a Zagyva folyón a jászberényi vasúti hídtól a torkolatig, a Tápió folyóra Tápiógyörgyétől a torkolatig, a Tárna folyóra a jászjákóhalmi hídtól a torkolatig és ezeknek a szakaszoknak vízrendező társulataira. 186
