Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Veresegyháziné Ollé Katalin: A szolnoki színészet válsága az 1920-as években / 157. o.
További fontos ismereteket szerezhetünk a korabeli Szolnokról a kereső népességre és a foglalkozásra vonatkozó adatokból. 1920-ban a lakosság 38,6 %-a volt aktív kereső, inaktív 2,9, igen jelentős az eltartottak száma: 58,5 %. 5 Ugyanekkora 14.157 aktív keresőből őstermeléssel, földműveléssel 2.492-en foglalkoztak, iparban 4.265-en, a kereskedelemben és a hitelvilágban 914-en dolgoztak, 2.103 főt foglalkoztatott a közlekedés, a vasút. A város szellemi és kulturális fejlődésének legfőbb kifejezője a közszolgálati és szabadfoglalkozásúak aránya. Az 1920-as népszámlálás 1.199 főt, a lakosság 3,7 %-át vonta ebbe a körbe. Véderőhöz tartozott 674 kereső, ezen túl 417 napszámost, 947 házicselédet és 927 nyugdíjast tartottak nyilván. A helyi iparvállalatok közül a legtöbb keresőt a vasúti műhely foglalkoztatott, 1.215 főt, a többi ipar már lényegesen kevesebb embernek adott munkát: 250-en a cukorgyárban, 142-en a gőzmalomban, 100-an a gőzfűrésztelepen találtak megélhetést. Kevés volt azonban a munkalehetőség. Ezekben az években az emberek százai lettek az egyik napról a másikra munkanélkülivé a városban. A morális kényszerítő körülmények is azt kívánták a város vezetőitől, hogy minden erejükkel segítsék a helyi vállalkozást, ezzel is enyhítve a munkanélküliséget és a családok nyomorát. A korabeli Szolnokot, a megye székhelyét az átutazó vendég poros alföldi kisvárosnak látja, melynek szépségei csupán a Művésztelep festőit, vendégeit ejtik rabul. A valóság az, hogy a súlyos problémák és gondok ellenére, jelentős változások korát éh a város. Külön tanulmány tárgya lehetne a lakosság társadalmi összetételének részletes elemzése, ehhez kapcsolódóan a szolnoki értelmiség származási sajátosságainak megismerése, belső differenciálódásának, életvitelének, művelődési szokásainak, a hatalomhoz és a város lakosságához való viszonyának feltárása. Fontos lenne nyomon követni, hogy szabadidő eltöltésük módja, kulturális szokásaik mennyiben adtak „mintát", követhető cselekvési módot a város többi néprétegének. Erjesztői voltak-e ennek a folyamatnak, s ha igen, milyen mértékben. E feldolgozásban ezeket a kérdéseket csupán olyan mértékben érintjük, amenynyiben a színházi élet vonatkozásaihoz elválaszthatatlanul kapcsolódtak. A vidéki színészet válságos évtizede A háborús és forradalmi évek, valamint az ezt követő súlyos gazdasági helyzet mély lelki és anyagi frusztrációt okozva az egész társadalmat megrázkódtatta. Nem volt kivétel a művészetek területe sem. Az 1920-as évek időszaka a vidéki színészet mély morális, anyagi és művészi válságának periódusa lett. Minderről a korabeli színházi szakirodalomból és sajtóból bővebben tájékozódhatunk. A konjunkturális törekvések hamarosan a művészeti életben, a színházi világban is éreztették a hatásukat. A színpadokon az ízléstelenség és a trágárság is polgárjogot 5 Uo. 18. Az 1920. évi népszámlálás. Ií. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. Bp. 1925. 139. 7 Uo. 162. 158
