Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési és önkormányzati pártharcok Jászberényben a millenniumtól az I. világháború kitöréséig / 97. o.
nemzeti jelszavak részleges megőrzése révén a függetlenségiek előtt is elfogadhatónak látszott. Apponyi Albert olyan képviselőházi elnök volt, aki a taktikázó Széli Kálmán számításainak megfelelően az ellentétes irányzatok közt látszólag a mérleg nyelvét töltötte be, de ugyanakkor a kormány érdekeit szolgálta. A jászberényi választás, a vármegye és végső soron a kormány által nyújtott támogatás a jászberényi liberálisok ellen bizonyára növelte Apponyi elkötelezettségét Széli Kálmán rendszere iránt. A későbbiek során Apponyi Albert és Széli Kálmán mégis kölcsönösen csalódtak egymás iránti elvárásaikban. Amikor a Széli-kormány tagja, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter a hadseregfejlesztést Apponyi minden intelme ellenére a képviselőház elé terjesztette, Apponyi Albert képviselőházi elnöki tisztségének kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva nyíltan az obstrukcióba kezdő ellenzékkel rokonszenvezett. A két politikus közt azonban most, 1903 elején a végleges kenyértörésre mégsem került sor. Ha Apponyi Albert lemond tisztségéről és híveivel együtt kilép a Szabadelvű Pártból, amelyet az emlékiratai szerint szívesen megtett volna, a Széli-kormány könnyen válságba kerül. Az, hogy ez a lépés most még nem következett be, Apponyi szerint egyedül Samassa egri érsek személyes hatásának tulajdonítható, aki a mérsékletre intette őt, hogy a kormányválság ne következzen be. 6 ^ Bár emlékirataiban erről nincs szó, feltételezhető, hogy a Széli Kálmánnal szembeni személyes lekötelezettség, köszönet a segítségért, amelyet a miniszterelnök a jászberényi mandátum megtartása érdekében nyújtott, közrejátszott abban, hogy Apponyi Albert 1903 elején nem hagyta cserben a Szabadelvű Pártot. Apponyi a képviselőház elnöki székében maradt Khuen-Héderváry rövid életű első kormánya idején is. A szakítás csak 1903 őszén következett be, amikor világossá vált, hogy Tisza István, az új miniszterelnök programjának végrehajtása, elsősorban az újoncjavaslat elfogadtatása érdekében a házszabályokat szigorítani kívánja. Erre hivatkozva Apponyi Albert 1903. október 30-án lemondott fr "Inöki tisztségéről, megvált rangos, de ellenzéki nézetei miatt mindvégig kényelmein pozíciójától. 1903. november 23-án pedig bejelentette, hogy 26 hívével együtt kilép a Szabadelvű Pártból. 67 Apponyi szembehelyezkedése Tisza Istvánnal mindenképpen pozitív lépésnek tekinthető. Tisza a parlamentarizmus erőszakos szűkítésével, s végső soron a politikai élet demokratizmusának csökkentésével kívánta letörni az olykor csakugyan botrányos obstrukciót. Ezáltal azonban a bajoknak csak a tüneteit gyógyította, a magyar belpolitikát pedig a dualizmus korszakának legnagyobb válságába taszította. A parlementarizmus szűkítése az egyébként konzervatív és a közjogi ellenzékiség jelszavait hangoztató Apponyi számára elfogadhatatlannak minősült. A nyugati országok konzervativizmusa, melyet Apponyi ifjú korától kezdve követendő példának, ideális eszmének tartott, parlamentáris keretek között érvényesült. A ,.szociális olajcsepp" és a teljesebb politikai szabadságjogok elve összeférhetetlennek bizonyult a Tisza-féle keménykéz politikával. Ugyancsak sérelmesnek minősült Apponyi számára a közjogi Apponyi Albert emlékiratai II. köt. 1899-1906. Bp. 1934. 73. Uo. 106., 112. 114
