Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési és önkormányzati pártharcok Jászberényben a millenniumtól az I. világháború kitöréséig / 97. o.
ellenzékiség erőszakos visszaszorítása, éppen azoknak a jelszavaknak a letörése, melytől a volt nemzeti párti politikusok a tömegek támogatását remélték. Jó fél évvel később, egy új program kidolgozása után Apponyi Albert 1904. június 12-én jászberényi képviselői beszámolóján bejelentette a Nemzeti Párt újjáalakulását. Az új program a magyar soviniszta igényeket a korábbinál erősebben hangsúlyozta, de a kiegyezéshez is ragaszkodott, hogy ezzel a Nemzeti Párt kormányképességét bizonyítsa. Apponyit azonban az agrárius földbirtokosok nem követték. Károlyi Sándor és hívei a kormánypárton belül maradtak, s a feltámasztott Nemzeti Párt Apponyi Albert szavai szerint is csak „halva született gyermek" volt. Csupán egy kísérlet, amely áthidalta a Nemzeti Párt csatlakozását a Függetlenségi Párthoz. 69 Az 1904. november 18-i parlamenti puccs, a házszabály revízió erőszakos megszavaztatása nemcsak a Tisza-kormányt, hanem az egész Szabadelvű Pártot válságba sodorta. Az Andrássy vezette mágnáscsoport és Károlyi Sándor agráriusai kiléptek a kormánypártból. Néhány héttel később, 1905. január 3-án pedig az országgyűlés feloszlatásakor Apponyi nemrég feltámasztott Nemzeti Pártjával együtt belépett a Függetlenségi Pártba. Január 4-én Ugroón Gábor hívei is visszatértek a Függetlenségi Pártba. Az Andrássy-féle Alkotmány Párt, a Bánffy Dezső által létrehozott Újpárt és a Néppárt csatlakozásával a Függetlenségi Párt ellenzéki koalíciót alkotott, amely az 1905. január végi választásokon elsöprő győzelmet aratott. Apponyi csatlakozása a függetlenségiekhez zegzugos politikai pályafutásának újabb, korábbi nézeteivel látszólag ellentétes állomását jelentette. A fúzió azonban mégsem volt azonos Apponyi elveinek teljes feladásával. Ugyanis a Függetlenségi Párt programja ekkor már sokat vesztett radikalizmusából. Apponyi pedig tisztázta Kossuth Ferenccel és híveivel, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlasztására, az 1867-es kiegyezés nagyobb mérvű megváltoztatására nem törekedik. A két párt egyesülése a kényszerítő körülmények, a Tisza-ellenesség folytán következett be. Nem egybeolvadás, hanem kétoldalú közeledés volt, amelynek keretében Apponyiék elfogadták a Függetlenségi Párt programját, a függetlenségiek pedig a Nemzeti Párt kormányképességre alkalmas politikai gyakorlatát tették magukévá. Jászberény lakossága a Parasztpárt újbóli hatalomra kerülése után az országgyűlési választási mozgalmakhoz meglehetősen közönyösen viszonyult. Apponyi politikai pártállásában bekövetkezett 180 fokos fordulat a város lakosságában nem váltott ki jelentősebb reakciót, jóllehet Apponyi a Nemzeti Párt feltámasztását 1904. június 12-én éppen Jászberényben jelentette be. Ebben a választópolgárok egy részének passzivitásán kívül az a tény is szerepet játszott, hogy az udvarhű hagyományok ellenére a függetlenségi eszme, főleg annak kevésbé radikális irányzata a jászberényi parasztság nagy részétől nem volt idegen. Az 1875-ös pártfúzióiga városnak balközép képviselője volt és a helyi politikai életben a 48-as Párt a későbbiek során is szerepet játszott. 1884-ben Apponyit a jászberényi főtéren a 48-as Párt hívei dobálták meg, az 1896-ban megalakított helyi Szabadelvű Párt vezéralakjai, a radikális szellemű értelmiségiek (pl. Hild Viktor) is eredetileg a Függetlenségi Pártot támogatták. A Nem68 Uo. 113. 69 TI Uo. 115
