Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 5. (Szolnok, 1990)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési és önkormányzati pártharcok Jászberényben a millenniumtól az I. világháború kitöréséig / 97. o.
ellenzéki tagja megfellebbezte a határozatot és tiltakozó táviratot küldött Bánffy miniszterelnöknek. 24 A díszpolgárrá választás valójában nem volt szerencsés lépés, hiszen a Bánffykormány már 1898 őszén válságba jutott. Az ellenzék az ,,ischli klauzula", az Ausztria és Magyarország közti új kiegyezés törvénytelennek tekintett záradéka ürügyén, mely a gazdasági közösség automatikus meghosszabbítását jelentette volna, obstrukcióba kezdett. A nemzeti méretű felzúdulás, a válságos helyzet leküzdésével kapcsolatos különböző elképzelések a Szabadelvű Párt egységét megbontották. A Bánffy-kormány csakhamar elszigetelődött és bukása elkerülhetetlenné vált. Mivel az ellenzék fellépése, a képviselőház kaotikus viszonyai és a kormány meggyengülése mögött valójában sokkal mélyebb ok, a nagybirtokosok és a nagyiparosok ellentéte, az agrárius-merkantilista viszony kiéleződése rejlett, az uralkodó az agrárius kapcsolatokkal is rendelkező Széli Kálmánt nevezte ki miniszterelnökké. Széli beváltotta a személyéhez fűzött reményeket. Az ellenzéket kompromisszumokkal leszerelte és Magyarország belpolitikai viszonyait néhány évre újból stabilizálta. Széli Kálmán egyik legsikeresebb lépésének a Nemzeti Párttal kötött megegyezés tekinthető, amelynek értelmében Apponyi Albert híveivel együtt belépett a kormánypártba. A fúzió legfőbb oka valószínűleg az agrárius mozgalomban kereshető. A Nemzeti Párt agrárius szemléletű mágnásai és a Szabadelvű Párt hasonló felfogású vezérei, s köztük is leginkább Apponyi Albert és Széli Kálmán nézetazonossága révén jöhetett létre a megegyezés. A nemzeti párti mágnások kormányra kerülésükben csekély tömegbázisuk miatt nem reménykedhettek, ugyanakkor az ipar növekvő versenye miatt kompromisszum árán is hatalomhoz kellett jutniuk, és e lépés megtételéhez a megegyezésre szintén hajló, híveket kereső, meggyengült kormánypárt a századfordulón alkalmasnak látszott. A Nemzeti Pártot régóta foglalkoztatta a fúzió gondolata, de az erőszakos Bánffy Dezső és merkantilista hívei a közeledést lehetetlenné tették. A kormánypárt egy része, elsősorban az agrárius eszmékkel rokonszenvezők valószínűleg korábban is hajlottak volna az egyezkedésre. Feltételezhető, hogy az 1896-os jászberényi választást követően a képviselőház IX. bíráló bizottsága hasonló indokból hozott Apponyi Albert számára kedvező döntést. A jászberényi liberális városi vezetést jeges zuhanyként érte a fúzió híre. Török Aladár és hívei egy csapásra elvesztették a kormány támogatását, és ezután az államhatalom a közbirtokosság vezetőit segítve a liberális csoporttal szemben lépett fel. A jászberényi politikai élet szálai igazán csak most kuszálódtak össze. A Nemzeti Párt jászberényi szervezete kimondta feloszlását, de a volt ellenzékiek, az apponyisták kijelentették, hogy a városi vezetéssel továbbra is szembenállnak. 1899 márciusában a jászberényi liberálisokat hatalomra segítő Almássy Géza főispán lemondott. A király 2 hónappal később, 1899. május 22-én Jász-NagykunSzolnok vármegye új főispánjává Lippich Gusztávot nevezte ki. Az új főispán alig94 Uo. 1898. december 4. 25 CSEHG. 1988. 118. 7 fi Jászberény és Vidéke 1899. március 19. 27 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1899. május 25. 104
