Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1686-1715 / 289. o.

Parancsoljuk annak okáért, mind lovas és gyalog hadi tisztjeinknek közönségesen és személy szerint s nemkülönben az Nemes Vármegyék és magunk örökös Jószágunkbéli, akármely rendbéli tiszthíveinknek, így értvén az fennt megírt Nagykunság-beli híveinkhez nyújtott kegyelmességünket útjokban, sőt azon helyben, vagy maguk személyében, vagy akármi javaikban megkárosítani és akármely féle kivetésekkel, széke rezesekkel, szállásadással s más akármi módon kigondolható terhekkel nehezíteni és számukra kegyelmességünkből engedtetett rakamazi határnak használatában s szabados bírásában megakadályoztatni és adózással, tizedadással és más egyéb terhek viselésével, melyek az földesúri részünket illethetnék, semmiképpen terhelni és akármely szolgálatinkra hajtani és erőltetni ne merészeljék. Jelenlegi levelünk a felolvasás után a felmutatónak visszaadandó, Kelt Debreczen szabadkirályi városunkban, 1707. évben, május hónapban, a 6. napon. Az irat a Rákóczi-kancellária leveleskönyvében lévő hiteles fogalmazvány. Magyar nyelvű, a szokásos köznapi latinsággal. OL G—19. Rákóczi lt., Fejedelmi kancellária. Leveleskönyvek. II/3. H I. rész. 49. csomó. 199-200. A Nagykunság a szabadságharc kezdetétől ki volt téve a Marosi Határőrvidék katonái garázdálkodásának. Ezért a lakossága korán - már 1704-ben - megkezdte az áttelepülést Szabolcs vármegyébe, ezen belül is különösen a Hajdúságba. Ez olyan vonzó volt a nagykunok számára, mint a külső-szolnokiak számára a Jászság. Ugyanis itt a körülmények kedvezőbbek voltak, mint a jobbágy községekben. A szétszóródás miatt a kancellária elveszítette kapcsolatát a nagykunokkal, ezért történt intézkedés az összegyűjtésükre Rákóczi rakamazi birtokán. A nagykunok azonban kedvezőtlenül fogadták Rákóczi tervét, - elegük volt az ígérgetésből - ezért kevesen mentek el Rakamazra és azok sem sokáig voltak ott. 27. Jelentés a vármegye tisztántúli részének állapotáról az 1707. évben 1707. június 9. 1. Az egész Tisza mellékén az német előtt való futás miatt, igen kevés, sőt néhol semmi őszi vetés nincsen, Marháj oknak nagyobb részét az ellenség elhajtotta, Azért az [adójok] dicajok is nagyobb részint csak az kipusztult szegény személyekből áll, 2. Túl a Tiszán egy hely sem maradt meg, hanem azki által jött is [a Tiszán inneni Rabutin de Bussy tábornok, Erdély császári parancsnokának átvonulásáról van szó, aki Tiszavárkony-Szolnok-Karcag-Tiszafüred-Eger irányában nyomult eló're. Erdélyből indult 1706. július 25-én, 20 000 katonával. 329