Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.

Mihály szerkesztésében a „Népművelés", Németh Andor, Kertész Miksa és Gerő László vezérletével pedig a „Színházi Újság". Zavartalanul folytak a szabad líceumi előadások. A témák között az állatvédelemtől, a virágok ápolásától a kultúra, a divat és erkölcs kérdésein, a korabeli polgárság kialakulásán át az ember hivatásáig sok minden szóba került. Az előadók között két jogászon — köztük Csekey István jogakadémiai tanáron — kívül a két középiskola jeles oktatói találhatók meg. Wollek Géza, Orosz György, Szentirmai Ignác, Németh Andor neve minden szolnoki előtt ismert volt. A város kulturális életének egyébként is a pedagógusok voltak a pezsdítői. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület (AMKE) zeneosztálya pl. nem egy nagysikerű hangversenyt rendezett még az utolsó békeévben is. A februári hangversenyen a hivatásos zenetanáron, Stiaszny Nándoron kívül dr. Ferencsik Lajos, a Főgimnázium igazgatója, a zenei szakosztály elnöke és Morvay István a Felsőkereskedelmi Iskola alig egy év múlva hősi halott tanára aratta a legnagyobb sikert. De ott találjuk Németh Andornak, a Felsőkereskedelmi Iskola akkori tanárának, a kiváló írónak, műfordítónak, irodalomtörténésznek a nevét is csaknem minden zenei, művészeti rendezvény szervezői, előadói között. A kereskedelmi alkalmazottak januári nagy hangversenyén Beregi Oszkár mellett ott volt a szereplők között ő is. Major Henrik karikatúra művész Nemzeti Szállóban rendezett kiállítását ő nyitotta meg; az AMKE sportszakosztályának „kedélyes" estjein Nádor Soma zenetanárral együtt Németh Andor is a fellépők között volt, A pompásan sikerült „kerista" bálon ismét fényes sikert aratott. Nyilván nem sejthette még akkor, hogy alig néhány hónap múlva a háború kitörésekor szeretett Párizsában rekedve majd Kuncz Aladár sorsában osztozik csaknem öt hosszú éven át. A város zenei életének kedves, megszokott színfoltja volt már évek óta a Főgimnázium fiatalságának, a Verseghy nevét viselő önképzőkörnek hangversenye éppúgy, mint a zeneiskolás növendékek évről évre — így még 1914-ben is - sorra kerülő bemutatkozása. A színház új épülete ez év tavaszán is fogadta Mariházy Miklós színtársulatát. A társulat igyekezett ugyan, de a közönség érdeklődése egyre inkább az új szenzáció, a film felé fordult. Mariházyéknak azért nem kellett még más megélhetés után nézni. A szolnoki közönség - bár változó intenzitással - látogatta az előadásokat, ha morgolódott is olykor a hosszú felvonásközök, a fűtetlenség vagy éppen a gyengébb előadások miatt. A város munkásai is jelezték, hogy jogos részesei a kultúrának. Március 14-én a Nemzeti Szálló nagytermében proletár ünnepélyt tartottak. Május elsején pedig ünnepelt a szervezett munkásság. Ekkor az Otthon kávéházban rendeztek műsoros, vidám összejövetelt. A MÁV-munkások Fáklya Társasága pedig a következő hónapban rendezte meg zászlószentelési ünnepségét, amelynek ünnepi szónoka Sipos Orbán volt. így festett tehát Szolnok kulturális arculata, amikor elhangzott a „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam" szózat, s a július 28-i hadüzenet nyomán elindultak a menetszázadok ajkukon a „Megállj, megállj, te kutya Szerbia" dallal, szívükben a levélhulláskor való visszatérés balga reményével. 92