Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok közművelődésének története az első világháborútól a város felszabadulásáig 1914-1944 / 91. o.

A háborús esztendők Alig telt el néhány hét a hadüzenet után, s Szolnok lakossága is érezni kényszerült a háború súlyos és egyre súlyosabb következményeit. Nap nap után bővült az elesettek nevét tartalmazó szomorú névsor. Már az első háborús év végére százakra emelkedett az árván maradt gyermekek száma, egyre több hadiözvegy állt sorba segélyért a városházán. És kezdődött a sorban állás az egyre fogyó, ritkuló élelmiszerek után. A nehéz idők vámszedői is hamarosan ráébredtek a kínálkozó lehetőségre. Eljött a kofák uralma, a legegyszerűbb mindennapi táplálékot jelentő tej, tojás, liszt stb. ára is napról napra drágult. Zöldséget, gyümölcsöt alig lehetett látni a szolnoki piacon. A város lakossága pedig jelentősen megnőtt. Mintegy 7000 katona, 2000 beteg, sebesült szaporította az ellátási gondokat. A sűrűsödő bajokat csak tetőzték a városra rárácsapó járványok az ázsiai kolerától a tífuszon és torokgyíkon keresztül a félelmetesen arató spanyol nátháig. Mégis tévednénk, ha azt hinnők, hogy ilyen viszonyok közepette Szolnok város valamiféle halott várossá merevedett volna. Vasúti csomópont jellegéből eredően a pályaudvar környékén s a város főutcáján állandó volt a mozgás. Bevonulók és hadba vonulók, meg azok hozzátartozói, sebesültszállítók és lábadozók, árusok és átszállásra váró utasok hullámmozgása éppúgy az élénkség benyomását keltette, mint a mai Kossuth téren piacozók serege vagy a Fő utcán sétáló szépasszonyok és felmentett aranyifjak, az ünnepeken a Szapáry utcán korzózó cselédlányok és a 68. majd a 88. gyalogezred kimenős bakáinak tarka egyvelege. A vktuskodó szolnoki „bicskások" csapatát is megcsapolta a háború. Bár olykor előfordult még hadra érettségüket fitogtató legénykék bicskás, ólombotos összecsapása is a Kápolna utca környékén, a vitás ügyek rendezése is alkalmazkodott az új körülményekhez: egyre többször dördült el fegyver a számos kocsma valamelyikének ivójában. Zenei élet Szolnokon A hivatásos zeneoktatást súlyos csapás érte a szolnoki iskolaszerű zeneoktatást megalapozó Szelefarmosi Bodó Károly 1914 decemberében bekövetkezett halálával. A már itt működő és hírét-rievét lelkiismeretes munkájával, a város zenei életében való mindenkori részvételével folyamatosan növelő Stiaszny Nándoron és Nádor Somán kívül új nevek is bekapcsolódtak a zenetanításba. Radó Ilona cimbalomtanítást, majd Palotay Antal, a Mariházy-féle színtársulatból kivált és Szolnokon letepedett kitűnő karmester zongoraoktatást vállalt.

1 Az adott történelmi helyzetből természetszerűen fakadt, hogy már a háború második évében jószerével valamennyi helyi szervezésű kulturális rendezvény, estély, hangverseny, előadói est, öntevékeny csoportok fellépése valamilyen formában a háború károsultjai javára rendeztetett. így pl. Keár János hegedűművész, Komlóssy Emma, dr. Komor Arnoldné és dr. Szabados Dezső hangversenyének 2400 K-ás tiszta beHaladás (Szolnoki vegyes tartalmú hetilap) 1914. december 25. 93