Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

ADATTÁR - Botka János: A Jászkunság megváltásának százados ünnepe (1845. május 20.) / 341. o.

kednek Fenségednek mint félszázados Grófjoknak és föbírajoknak bajnok őseik szentesített szokása szerinti elfogadására. Fenséges Főherczeg! A Jász és két Kún testvér nemzet velünk együtt szívszakadva várta ezen közörömmel tellyes nagy napunk felviradtát, mellyen, mint kiváltságának százados ünnepén, Fenségedet nemcsak mint félszázados Grófját és főbíráját, de egyszersmind ősei vérével szerzett polgári alkotmányának védangyalát, ezen hármas kis hon jólléte és szebb jövendője, lelkes és buzgó előmozdítóját, anyavárossában mint köz örömének fő tárgyát, és részessét üdvözölheti, és tisztelheti... Mellyre eő Fensége a szép rendben álló sereget szüntelen mosollyal szemlélve, s rövid szavakban tudata megelégedését. Bevégezvén az üdvözlést, a sereg vezére a rendben állott csapathoz visszanyargalt, és vezérlete alatt négyes sorban zene mellett útnak indítá, mindenik kerületi kapitány a maga csapatja előtt lovagolván. A bandériumot követte ő Fensége kocsija, mellyet két felől az egyenruhás 12 lovag ifjak vettek körül, a 13-ik a hintó előtt lovagolván; eő Fensége hintaja után a többi kíséretében eddig jött kocsik, itt még számos kocsik és lovagok csatlakoztak a díszmenethez, ollyanok, kik csak látni vágyásbul jöttek ki; a menetet azon 24 lovasok zárak be kik a Felső Szentgyörgyi határtól a Csendbiztos vezérlete alatt, Cserőig előlovagoltak. Illy rendel, folytonos zene mellett, csendes lépéssel haladott előre a Fenséges Vendég Berény várossá felé. Míg ezek kívül így történtek, ő Fenségök megérkezését hirdető mozsarak durrogásai és a kivántsi ki- s be száguldozó lovagok tudósításai felriaszták az egész várost, — a katonaság azonnal rendbe állott, és a tért, mellyet elfoglalt, egészen kitisztítá úgy, hogy a Kerületi háztól a Kőhidon felállított diadalkapuig igen tágas tér üressen állott. Mindenünnen tolakodott elő a sokaság, az örömzaj rendkívül növekedett, a város végén fenálló diadalkaputól a Kerületi házig, az úgynevezett kovács úttza el volt öntve az előre hátra tolongó kivántsi néptömegtől. Midőn a díszmenet a szőllők közül a város felé a gyepre ért, a zajos örömkiáltozások és éljenzések elkezdődtek, nem ismert édes borzadás futotta el sokaknak tagjait, kik ily pompát még nem láttak, nem is képzeltek. Az örömhangok és éljenzések a hosszú kovács úttzán keresztül a hídon lévő diadalkapuig kísérték a fenséges vendégeket. Itt midőn a kanyarulaton álló pompás ív alatt a dandársereg vezére a hídra felléptetett, s utánna a zene szívemelő indulóval mintegy csalogatá fel a hídon egymás után nyargalni vágyó nyugtalan, s ide s tova tipogó paripákat, és a sereg a katonaság által elzárt tágas üres téren egymás ellenében két sorba állott, s utánna a Fenséges Vendégek hintója az ív alatt, mint a hasadékon keresztül lövellő napsugara, a hídra felpattant, minden zaj megszűnt, néma csend lőn, s tisztelet szülte bámulás lépé meg a számi alhat atlan nézőket, mellyet azután a téren felkészített mozsarak durrogásai félbeszakasztottak; a tért környékező, s már ide, mint gyűl pontra öszvetódult sokaság zajos kifakadásai, s éljenzése! szinte a mozsarak durrogásait elnémíták, a régi városháza hosszan nyúló kő kerítése egész vonalában a tisztesb nőnem számára felállított néző helyről fehér kendők lebegtetése és nőnemi kellemes hangok hirdetek az örömet; ily zaj, s éljenzések közt ő fenségök a Kerületi házhoz szerentséssen megérkezve, a léptsőknél a kotsi megállott, eő Fenségök a kotsibul kiléptek, a Fenséges Nádor ugyan a Nádori ezred főtiszti egyenruhájában, az ifjú Herczeg pedig ugyanazon ezredi kadét ruhában kardosán, s csákójukat kezökbe tartva, a léptső alatti, szinte nemzeti színű posztóval borí348