Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 4. (Szolnok, 1989)

TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: A Jászság adózása a XVI. században / 9. o.

vár tiszttartói a királyi udvartartást ellátó koronabirtokok ügyeinek intézése és az ott élő népesség adózóképességének biztosítása érdekében a szomszédos nemesekkel gyakran összeütköztek. Ugyanis a nádori határjárások kapcsán már hivatkozott törvények némelyike egyenesen azt állítja, hogy a tiszttartók hányatták szét a határokat. A nádor és a budai tiszttartó a jászkunok ügyeivel kapcsolatos hivatali működésük során tehát ellentétbe kerülhettek egymással. Ez a hivatali ellentét a kettős királyválasztás után elmélyült azzal, hogy a nádor Báthory István Ferdinánd párti volt, míg a tiszttartó (1527-ben Dóczy János, 1535-től Fráter György), a Buda várát birtokló Szapolyai János király számára szedte a jászok-kunok adóit. 1534-1554 között nem volt nádora az országnak, Szapolyai János 1540-ben meghalt, 1541-ben pedig Budát elfoglalta a török. A Mátyás uralkodása óta működő hatalmi szerkezet és fölérendeltségi rendszer, amelybe a jászok és kunok beletagozódtak, a mohácsi csata után megbomlott, Buda elfoglalásával pedig szétesett. Értelmüket vesztették azok a rendelkezések, amelyek a királyi udvar eltartására a budai tiszttartó alá rendelték ezeket a jövedelmeket. Érvényben maradt viszont az 1514. évi 3. törvénycikk, amely szerint a jászkunok a korona jószágai. A következő évszázadokban egészen a redempcióig ez a rendelkezés szabta meg a terület és a rajta élő népesség sorsát. A Jászságnak mint koronabirtoknak a királyi dikáiból származó jövedelmet - amely ekkor 400 Ft-ot tett ki — már 1541-ben az erdélyi vajdának, Balassa Imrének adományozta a király. Az 1540-es évtized végén pedig már ,,certa bona fisci, possessiones ... et districtum nationis Jazigum"-nak (a kincstár bizonyos javai, a jászok nemzetségének falvai és kerülete) nevezi a Helytartótanács a Jászságot. A XV. század második és a XVI. század első felének adóiról nehéz teljes képet alkotni. Ebben közrejátszik az, hogy általában csak egyes adófajták fizetése alól mentesítő levelek maradtak fenn, és ezek szóhasználata sem egységes. A XVI. század második felének urbáriumai szerint a jászok négyféle adót fizettek: cenzust, akót, dikát, valamint a kapitányok tegzespénzt. Ebből kiindulva kíséreltem meg a korábban említett adókat meghatározni. Fontos kiindulópontot jelentett Zsigmond király 1425-ben kibocsájtott oklevele, amelyben az újszászi és szarvasi jászok adózását szabályozza. Az ügy előzménye az, hogy ezek a jászok, miután a király nekik adományozta Ujszaszt és Szarvast a többi jászok kényszerítése ellenére sem akarták „a census seu akones" adót fizetni. A megegyezés eredménye az, hogy ezek a jászok vállalják évi két részletben 20 ft (illetve egyikük 16 ft) adó (contributio) fizetését és azt, hogy a királyi hadjáratokban saját költségükön felszerelt és tartott nyolc íjászszal részt vesznek. Az egyezség az után jött létre, hogy Zsigmond megismételte a kapitányságok adományozását. Az eddigi irodalom egységes, személyében katonáskoOL Conscriptiones Dicarum. Filmtár 1679. doboz. A Károlyi család lt. 3. k. 229. lapjára hivatkozva említi SZEDERKÉNYI Nándor: Heves vármegye története. Eger, 1890. II. 186.; GYÁRFÁS I. 1885. IV. 121. oldalon csak 1543. évtől említi, hogy a Jászság jövedelme Balassa Imréé. i 'R. KISS István: A Magyar Helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveleskönyve. Bp. 1908. 387-388. 'GYÁRFÁS I. 1883. III. 106. sz. oki. 11