Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Balázs György: A közbiztonság megteremtése, a népi karhatalom felállítása és a rendőrség megszervezése Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1944-45-ben / 169. o.

dor, Kovács Endre SZDP, Rágó Antal, Bakó Kálmán Szakszervezetek és Kiss Béla PDP.

63 Ezt követően a Megyei Törvényhatóságok — a járások felterjesztését figyelembe véve — a járási rendőrkapitányságok vezető embereinek felterjesztésében döntött, s a Belügyminisztériumnak a következő személyeket javasolta elfogadni: A Jászsági Alsójárásban: Modla Sándort járási kapitánynak, Munyi Izidort, Lengvári Zoltánt és Deme Zoltánt rendőrfogalmazónak, a Tiszai Alsójárásban: Tanyik Istvánt járási kapitánynak, Madarász Lajost, Bánhidi Tibort, Palotai Mihályt rend őr fogalmazónak, a Tiszai Felsőjárásban: Polgár Mihályt járási kapitánynak, Suba Istvánt, Drukker Pált rendőrfogalmazónak, Tóth Zoltánt pedig felügyelőnek, a Tiszai Középjárásban: Szikszai Lászlót járási rendőrkapitánynak, Kuldis Lajost, Tóth Lőrincet és dr. Kiss Jánost fogalmazónak, Szabó Lászlót felügyelőnek. A járási rendőrkapitányságok felállításához kapcsolódóan még egy iratot sikerült felkutatnunk, amely elmondja, hogy a kunhegyesi rendőrség politikai osztályának vezetésével a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főkapitányság 1945. június 13-án Kelemen Tibor pusztakengyeli néptanítót bízta meg. 5 Ezzel az intézkedéssel a megyében befejeződött a népi karhatalmak államrendőrséggé történő átszervezése, és a különböző szintű rendőrségek vezető tisztségviselőinek kinevezése. A tartalmi változás mellett formai változás is bekövetkezett. A csendőrség végleges megszüntetése után a községekben és a külterületeken a rendőrség vette át a rendfenntartást, s emiatt szükségessé vált a járási rendőrkapitányságok felállítása, hogy az a községi rendőrőrsök szolgálatát irányítsa, felügyelje. Arról nincs tudomásunk — Herpain kívül —, hogy a megyei és a járási rendőrkapitányságok élére kinevezett kapitányok, a fogalmazói, s a felügyelői kar tagjai milyen pártállásúak voltak. El kell fogadnunk, hogy a rendőrség kötelékében ezeken a szinteken — kiváltképpen a kapitányok esetében — a baloldali pártok, főként az MKP képviselői voltak jelen. 1945 április közepétől a politikai életben az ellentétek egyre jobban kezdtek kiéleződni. A küzdelmek során egyre világosabban rajzolódtak ki mind az egyes pártokon, mind a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton belül a bal- és jobboldal körvonalai. 1945 májusának első felében a kisgazdapárti jobbszárny és a mögötte felsorakozó jobboldal támadásainak középpontjába a népi demokratikus állam legfontosabb fegyveres testülete, a rendőrség került. Május 15-én Dalnoki Miklós Béla pártközi értekezlet összehívását kezdeményezte ez ügyben. A miniszterelnök a pártközi értekezlet célját a rendőrségnél uralkodó tűrhetetlen állapotok, szabálytalanságok, egyoldalú pártpolitikai tevékenységek kiküszöbölésében, „orvoslásában" jelölte meg. A pártközi értekezleten a rendőrséggel kapcsolatos jobboldali vádakat a Magyar Kommunista Párt visszautasította, megállapodás nem is született. így az ügy változatlanul napirenden maradt. A rendőrség elleni témadás nem csupán a Független Kisgazdapárt belügye lett, hanem átvették azt a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt 63

KAPOSVÁRI Gy. 1969. 86-87. 64

UNGORT. 1971. 89-90. SZML Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának iratai 853/1945. sz. 189