Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.

Mária Terézia által elősegített megváltás a Kerület lakosságában udvarhűséget alakított ki, amely különösen a katolikus Jászságban igen erős volt. A jászberényi barokk templom tornyára helyezett korona jól kifejezte a lakosság érzelmeit, a katolikus egyház befolyása és a Habsburg-ház iránti hűség összefonódását. A jászkunok a nádor vagy a király környezetébe tartozó más személyek látogatásakor díszes bandériumokat áhítottak ki. A parádék színhelye a Kerület székhelye, Jászberény volt, melynek lakosságában egy-egy színpompás ünnepség mindig felemelő érzést keltett. József nádor 1797-es látogatásának emlékére a jászberényi Nádorkertben emlékoszlopot állítottak, 1845-ben pedig a redempció centenáriuma tiszteletére nagyszabású ünnepséget rendeztek. A XIX. század első felében a privilegizált jászkunok előnye a gazdasági életben a jobb ágyrendszer fellazulása miatt a határos vármegyék lakosságával szemben csökkent. Ennek hatására a kiváltságok tisztelete és az udvarhűség fokozódott és politikai konzervativizmussá vált. A reformkori országgyűléseken a Kerület küldöttei a jobbágyfelszabadítással kapcsolatos törvényjavaslatok ellen szavaztak. Ellenezték az önkéntes örökváltság törvénybeiktatását, az úriszék korlátozását, a jobbágyok személyi és vagyonbiztonságának megadását. A Jászkunság politikai arculatát tehát már a reformkorban is a konzervatív, udvarhű politikai irányzat jellemezte. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc idején a jászkunok állásfoglalása nem volt ennyire egyértelmű. Az 1848. évi IX. te. az úrbéri szolgáltatások megszüntetését, a XII. te. pedig a földesurak kártérítését mondta ki. A XII. te. 9. paragrafusa azonban a jászkunokban azt a reményt keltette, hogy az úrbéri kártérítésből nem kell részt vállalniuk, mert az országgyűlés a redempciós összeget már megkötött örökváltsági szerződésnek tekinti. A szabadságharcban a Jászkunság a községekre kimért kontingens szerint, reguláris hadsereggel vett részt. A toborzás azonban nem járt olyan sikerrel, mint a szomszédos vármegyékben. A helyi elöljáróságokhoz a besorozottak tucatjával nyújtották be felmentési kérelmüket. 1848-49-ben nagyobb politikai megmozdulás — sem bal-, sem jobboldali - nem történt a Jászkun Kerületben, de a Kerület főkapitányát és tisztviselőinek nagy részét lecserélték.

3 Az új tisztikar a felülről jövő rendeleteket ellenállás nélkül végrehajtotta. Az 1850-es évektől a föld-tehermentesítési adót a súlyos állami adókon kívül a jászkunoknak is fizetni kellett. A lakosságot sújtó adók, a katonai beszállásolások és egyéb terhek, mint pl. Jászberény laktanya-építésre kötelezése összezilálták a községek háztartási viszonyait. A települések többségét kölcsönök felvételére kényszerítették. A város a Geringer-alapítványból az 1850-es években 20 ezer forint kölcsönt vett fel, melyből a kiegyezés évében még mindig 8700 forint függő adósság maradt fenn. 1867-ben Jászberény a kincstártól háromévi haladékot kért az adósságok visszafizetésére. A kérvény szerint a neoabszolutizmus és a provizórium idején Jászberény olyan zilált helyzetbe került, hogy saját hivatalnokait sem volt képes fizetni.

4 SZABÖ László: A jász etnikai csoport. II. (Kandidátusi értekezés) Szolnok, 1982. 31-32. 3

HERENDI József: A Jászkun Kerületek a függetlenségi harc alatt 1848 és 1849-ben. Cegléd, 1901. 10-11.; 26-27. 4 Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: SZML) Jászberény város képviseló'testületi közgyűlésének iratmellékletei 83/1867. 88