Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
hasonló tartalmú kérelmet juttatott el az országgyűléshez. l 1868. október 8-án képviselőházi felszólalásában Papp Mór, a jászladányi és a mezőtúri választókerület ellenzéki képviselője az 1848. évi 12. te. 9. paragrafusának a jászkunokra való kiterjesztését követelte, vagyis azt, hogy a redempciót örökváltságként ismerjék el. Papp Mór illuzionizmusára jellemző, hogy az 575 ezer Rh forint helyett már 815 ezer Rh forintnak megfelelő pénzösszeget követelt vissza, beszámítva az 1745 óta esedékes kamatokat is. Felszólalása szerint a megtérítendő összeget az egyes községek közt redempciójuk arányában osztanák fel. A jászkunok azonban a III. Károly korabeli feudális törvényt a XIX. század utolsó harmadában nem tudták érvényesíteni, jóllehet a dualizmuskori Magyarország jogrendszere elvileg lehetőséget kínált volna erre. Az államháztartás deficitje és a vezető politikusok ellenállása miatt a visszatérítés ügyét a képviselőház elhalasztotta. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter határozottan ellenezte az 1868-as föld-tehermentesítési törvény és a jászkunok megváltására vonatkozó 1715-ös törvény összekapcsolását. Deák Ferenc képviselőházi felszólalásában jogosnak nevezte ugyan a redempeionális összeg megtérítése iránti igényt, azzal azonban nem értett egyet, hogy a feudális kiváltságokból a föld-tehermentesítéssel kapcsolatosan a Jászkunság előnyt szerezzen. Ugyanakkor javaslatot tett arra, hogy a jászkunok kártérítését a jövőben egy külön törvény rendezze. Deák Ferenc indítványa átmenetileg megnyugtatta a kedélyeket a Kerületben, s így a későbbi rendezés reményében a jászkun képviselők a föld-tehermentesítési törvényjavaslatot megszavazták. 4 Az 1870-es években az érintett jászkunsági választókerületek képviselői, köztük Sipos Orbán, Jászberény küldötte is, több alkalommal felszólaltak a képviselőházban a kártérítés ügyében. Konkrét eredményt azonban nem sikerült elérniük. A Hármas Kerület 1876. évi szétdarábolása, a Jászkunság vármegyékbe olvasztása a redempeionális mozgalom gerincét törte meg. A jászkun településeket összekapcsoló közigazgatási egység megszüntetése az összefogás lehetőségét csökkentette. Ennek ellenére a Tisza Kálmán-féle megyereform után is voltak próbálkozások a követelés érvénye„ , , -a? sitesere. 1878. december 9-én Budapesten Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék küldöttei közös értekezletet tartottak. A gyűlésen, amelyen Balogh Imre és Sipos Orbán, a két törvényhatóság alispánja elnökölt, közös bizottságot szerveztek, melynek feladata a váltságösszeg visszaszerzése lett volna. A küldöttek kimondták, hogy a Kerület utódait képező megyéknek kell a közös jogigény érvényesítését megkísérelni. Sipos Orbán látva, hogy az országgyűléshez intézett petíció és az interpellációk hatástalanok, egyenesen azt javasolta, hogy a Jászkun Kerület jogutódját képező törvényhatóságok rendes bíróság útján próbálják elérni a követelés 31 Uo. 41-42. 32 Uo. 43-44. 33 Uo. 44. 34 Uo. 44-45. 35 Uo. 46. 96
