Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.

követően a Jászkunságban egy nagyon sajátos, feudáhs gyökerekre támaszkodó mozgalom bontakozott ki, amelyet a helyi ellenzéki vezetők irányítottak ugyan, de pártállástól függetlenül a lakosság nagy tömegeit érintette. Célja a jászkunok által 1745ben lerótt megváltási összeg visszaszerzése volt. Ezt a sajátos, partikuláris jellegű mozgalmat a jászkunok „redempcionális per"-nek nevezték. Ugyanis a megváltási összeg visszaszerzését egyesek bírósági úton, a kincstár ellen indított per lefolytatásával képzelték el. Jóllehet erre sohasem került sor, a visszatérítés ügyével a képviselőház is kénytelen volt foglalkozni. A jászkunok követeléséről, mint afféle szenzációról, az országos sajtó is sokat írt. A redempcionális per 1867-ben kezdődött el, az 187Ö-es évek végén abbamaradt, majd a XX. század első évtizedében bontakozott ki ismét. A mozgalom mindig akkor erősödött fel, amikor a magyarországi államvezetésben a jászkunokban reményt keltő változás történt. Ilyen esemény volt a kiegyezés, Tisza Kálmán hatalomra jutása, s végül 1906-ban a koalíciós kormány kinevezése. A redempcionális mozgalom sokféle mozgatórugója közül kiemelkedően fontos az állami adók ellensűlyozására való törekvés, a meginduló tőkés vállalkozások (vasútépítés, folyószabályozás, gőzmalmok, laktanyák építése stb.) hiteligénye és főleg a XX. század elején, a szegényparasztság figyelmének elterelése az agrár szocialista irányzatoktól. A redempció idején kifizetett 575 ezer Rh forintnak megfelelő pénzösszeg viszszafizetésének igényét Fazekas Alajos, a kiskunfélegyházi választókerület képviselője hangoztatta először nyilvánosan még a kiegyezés évében. A Kerület baloldali képviselői 1868 májusában már az országgyűlés elé vitték az ügyet.

30 A követelés alapját a még mindig érvényben lévő feudális törvények jelentették, az 1715. évi 34. te. 2. paragrafusa szerint a Habsburg-ház és a rendek a Jászkunság megváltására kötelezettséget vállaltak. Erre azonban csak 1745-ben került sor, amikor a jászkunok önmaguk fizették be a megváltási összeget. Bár a Hármas Kerület kiváltságait az 1790. évi 25. te. megerősítette, a jászkunokat megillető összeg kifizetésére nem került sor. A kedélyeket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után bevezetett föld-tehermentesítési járulék csigázta fel, amelyet a jászkunokra is kiterjesztettek. Jóllehet az 1848. évi 12. tc.-et konkretizáló 1868. évi 33. te. felmentette azokat az úrbéres községeket a járulék fizetése alól, amelyek már 1848 előtt megváltották magukat. A Jászkunság egyébként sem számított úrbéres területnek, lakói sem földesurak, sem pedig jobbágyok nem voltak, ezért úgy érezték, hogy az úrbéri kárpótláshoz semmi közük nincs. Bár a mozgalom Kiskunfélegyházáról indult ki, irányítását csakhamar a kerületi székhely, Jászberény vezetői vették kezükbe. 1868 május elején Koór János a balközép jászberényi elnöke a visszatérítés módjáról részletes tervezetet készített, amelyet a Jászkun Kerület közgyűlése elfogadott. Kiszámította, hogy 575 ezer Rh forint 1868-ban 867 ezer ezüst forintot ér, amelynek megtérítését az örökváltság jelentős csökkentésével, vagy pedig az úrbéri államkötvények átadásával vélte megoldhatónak. A Koór János előterjesztése alapján Jászberényben szerkesztett kerületi petíciót Sipos Orbán 1868. május 11-én a Jászkun Kerület nevében a képviselőházhoz beterjesztette. Ugyanebben az időben Jászberény, majd a többi jászkun város és község is 30

Uo.41. 95