Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Ötvös László: Csokonai nyomában a Tisza-vidéken és a Nagykunságban / 309. o.

giumi diákokat rendszeresen felkereste, nem képzelhető el, hogy nem ment át a Karcagról és Debrecenből egyaránt ismert Fazekas Istvánhoz, a poéták egykori préceptorához. Az elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a személyi feltételek megvoltak a látogatáshoz, a meghívás is elhangzott kétségtelen, s arról is tudunk, hogy Csokonai elfogadta azt. Ilyen körülmények között bizonyosra vehető, hogy elment Madarasra a költő karcagi legációja alkalmával. Sőt az is lehetséges, hogy a több hetes karcagi tartózkodás idején — a baráti találkozásokat szerető költő - ismét megfordult a Debreceni Kollégiummal szoros kapcsolatot tartó partikulás mezővárosban, barátainál. A madarasi látogatás tényét megerősítik Varga Lajos író-tanár (Budapest) hozzám küldött levelének következő sorai: „Akkor madarasi szánra ültünk végre (S ki tsusztunk nyargalva így a Város — végre.) ... Adieu, Barátaim! Adieu Madaras (Légyen a borotok, mint itt szóll, madaras!)" - majd hozzáfűzi: „Erre a versre különben Medgyessy Ferenc hívta fel Juhász Géza figyelmét, amely a Vasárnapi Újság 1865. október 8-i számában jelent meg. Juhász Géza közli tanulmányában az egészet." Lejjebb ezt olvassuk még a levélben: „Ez a legdöntőbb bizonyíték amellett, hogy Csokonainak ismerősei lehettek Madarason is, hiszen ha úgy megtréfálták, amint azt az a bizonyos anekdota elmeséli, hogy ott hagyták a hóban 'elnyargalt a Szánjok! tán egyik sem látta / Hogy oda közzülök már egy madár-látta', ezt is csak barátok tehetik meg baráttal, akik úgyis tudták, hogy holnap, vagy holnap után viszontlátják Csokonait, és együtt mulatnak a 'baleseten', amit ők bántak legjobban, amikor észrevették, hogy már nincs a szánjukban Csokonai, a legátus úr. Tiszaigar Csokonai Vitéz Mihály tiszaigari kapcsolatának több bizonyítéka van. Egyik ezek közül az a levél, amelyet egy tiszaigari „jó emberének" írt. A levelet MILESZ Béla ismerteti a Nagy-Kunság 1895-ös számában, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük: „Tekintetes Úr! Minémü romlásra jutott légyen szegény városunk, eddig tudom értésére esett a Tekintetes Úrnak. Nem kívánom tehát ezt az Ítéletet irni, vagy festeni, quaequae ipse miserrima vidi, et quorum pars magna fui (a mely nyomorúságukat én magam láttam és a melyeknek nagy részese voltam én is), mert az hajlékotska is, hová a világ lármája elől vonni szoktam magamat s az a kertetske is, mely nekem Tusculanum gyanánt szolgált, azon rémitő csapásnak áldozatja lett. Üszög és hamu közt irom ezen soraimat, s az ég között, mely nem szánt, és közöttem, kit a kevéstől is megfosztott, tsak egy vékony deszkázat vagyon, mely az eső ellen sem védelmezhet. Kiégett ablakaimon keresztül sírja most is a sovány szél magam és szomszédom pernyéjét e szomorú 2fí Varga Lajos író (Budapest) levele 1984. március 21. Csokonai nagykunsági emlékeiből közöl még Körmendi Lajos író (Karcag) a levelében, 1983. december 21. (mindkét eredeti levél a szerzőnél). 27 MILESZ Béla: Csokonainak egy ismeretlen levele. Nagy-Kunság XX. évf. 2. sz. Karcag, 1895. január 13. (Fazekas Mihály karcagi tanár bocsátotta rendelkezésemre a cikk gépírásos másolatát. Szerzőnél.) - Vö. CSOKONAI VITÉZ Mihály minden munkája. Bp. 1973. II. 903-904. 318