Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
ADATTÁR - Ötvös László: Csokonai nyomában a Tisza-vidéken és a Nagykunságban / 309. o.
előadják a diákjai. Innen tért haza Debrecenbe. Élete utolsó négy évét művei sajtó alá rendezésével tölti; kilincsel, levelez, pártfogókat keres. Itt vetődik fel a kérdés, hogyan egyeztethető össze az ő eszmei tisztasága és szellemi nagysága a megalkuvásnak tűnő verselésével? Az egyik kiváló kutató a következőket feleli a feltett kérdésre: „Olyan fokú megalkuvást, amit kimondatlanul Csokonainak tulajdonítanak, legfeljebb az éhhalál határán tántorgó nyomor magyarázhat, de az sem menthet. Csokonai szörnyű életet élt, de a szó fizikai értelmében nem nyomorgóit. 'Foglalkozás szerű vendégként' még dunántúli korszakában sem kellett azért legszebb eszméit sárba tipornia, hogy ne nélkülözzön. Volt elég vendégszerető barátja, akiknél teljes életében 1 'í eléldegélhetett volna, pusztán lénye kedvességéért, nemhogy szikrázó elméjéért. A költő Rhédey Lajosné temetésén, Nagyváradon felolvasta nagy versét, A lélek halhatatlansága címűt. Megfázott, tüdőbaját ez még jobban fokozta, s 1805. január 28-án bekövetkezett halála. Igazi nagyságát a későbbi kollégiumi diák, Ady Endre ismerte fel, aki összekötőnek tartotta Csokonait Balassi és Petőfi között. II. Most pedig induljunk el a költő nyomában, és gyűjtsük egyszerű emlékeit a legátusnak, a barátait felkereső költőnek. Kunmadaras A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete Vargha Balázs összeállításában és jegyzeteivel megjelentette a Csokonai-emlékek című művét. Ebben megtaláljuk Csokonai legációs helyeit, azokat a helységeket, amelyekben a Debreceni Kollégium tógás diákja ünnepenként prédikációs szolgálatok végzésére megjelent. Hat év alatt pontosan 1790 karácsonyától 1795 pünkösdjéig tizenötször volt legációban. íme ennek a rendje: ,,1790 karácsony - Hegyköz-Szentmiklós; 1791 húsvét - Csokoly, pünkösd — Örvend, karácsony — ismeretlen helység; 1792 húsvét — Mező-keresztes, pünkösd — Hajdú-Dorog, karácsony — Hegyköz-Kovácsi; 1793 húsvét — Kun-Madaras, pünkösd - Hajdú-Hadház, karácsony - Kis-Marja; 1794 húsvét — Bihar-Püspöki, pünkösd - Fejértó, karácsony - Karcag; 1795 húsvét — Kiskun-Halas, pünkösd - Szabadszállás." Csokonai kunmadarasi legációja idején két egykori debreceni kollégiumi diák volt a lelkipásztor, az idősebb Kabai Tóth József, a fiatalabb Sárai Mihály. A fiatal lelkész is alkalmas személy volt arra, hogy Csokonai a hivatalos kiküldetéssel járó kapcsolaton túl is barátkozzon vele, hiszen Debrecenben született 1743-ban, a Kollégiumban 1760-ban lépett a tógás diákok sorába, az ottani tanulmányai befejezése után karcagi rektor lett (1769-1771). Ezután Hollandiába ment, és tovább folytatta egyetemi tanulmányait, onnan hazatérve 1774-ben lett madarasi lelkész. Haláláig (1797) szolgált Madarason. Ilyen körülmények között megvan a lehetősége annak, ^JULOW Viktor: Csokonai Vitéz Mihály. Bp. 1975. 154-155. Vö. Juhász Géza és Julow Viktor vitájával. Irodalomtörténeti Közlemények 1967. évfolyam. 14 VARGHAB. 1960. 31.
