Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Ötvös László: Csokonai nyomában a Tisza-vidéken és a Nagykunságban / 309. o.

nagy ember volt akkoriban (s nem ok nélkül), a jövő csillagként emlegetik, nincs gondja kosztra, fedélre a Debreceni Kollégium istápolja, s végül meghívja tanítójának. - Majd ezt teszi hozzá: Köz ajakra látta magát véve anyavárosában, kerestetve Pesten, ajánlva Bécsben, biztatva Somogyból, simogatva Regééről, és végre hódolattal körülfonva rajta csüggő tanítványai koszorújától — írja a derék Toldy Ferenc, aki mindig ékesszóló, amikor meg van illetődve. Csokonai Pesten tartózkodik 1795 májusában, Martinovics és társai kivégzése idején. Hazatérése után néhány héttel lezajlik az ő kollégiumi pere is, amelynek következményeként eltávolítják az iskolából. Még az ítélet meghozatala előtt, június 15-én elbúcsúzik az intézettől, a barátaitól és a tanítványaitól. Az ítéletet 20-án hozta meg az iskolai törvényszék. Jobb volt, hogy egy ember távozzon, minthogy a Martinovicsék mozgalma következményeként az egész Kollégiumot feldúlják, és esetleg becsukják. SZABÓ Magda Kossuth-díjas írónő kutatásait és gondolatait az ügyről, így foglalja össze: ,Az a pör, amelynek záróakkordjaként a költőt kicsapják és ki is tiltják az épületből, 1795-ben folyik; vastag kihágások, egy majdnem köztörvényesnek tekinthető, később helyrehozott ballépés is szerepel a listán, ám egy vádpontjában sem olyan, amihez hasonló elő ne fordult volna már a Kollégium történetében. Nem Csokonai az első legátus, aki nem tud elszámolni a rábízott pénzzel, aki italozik, tiszteletlen, sok papjelöltet büntettek már karcerrel, iskolai sorrendisége megváltoztatásával, amiatt, hogy még Debrecen határában elverte, elkártyázta, szajhákra költötte az elszámolásra vagy kegyes adományként rábízott összeget, a fegyelmi jegyzőkönyvek megőrizték a sok renitens, pimasz, rút beszédű, templomkerülő, hanyag, tekintélyromboló togátus nevét." — S a következőkben adja a Csokonai-per „titkának" magyarázatát: „Valami rendkívüli, nyilvánosságra nem hozott, nem hozhatott okának kellett lennie annak, hogy a Kollégium olyan brutálisan büntette legtehetségesebb fiát, s afelől se marad kétség, hogy az áldozat „kivégzésének" időpontját forgatókönyv szerint időzítették, három héttel a Martinovicsék kivégzésének lezajlása után. A Debreceni Kollégium a magyar oktatásügy protestáns fellegvára, ott személy kerülhetett belüle veszélybe, maga az intézmény, nemcsak az egyház, de Magyarország érdekében, soha és semmi áron. Azaz kalmárkodik a város: ha csak valami ár megadásával védhető ki, hogy a debreceni kálvinista erődöt esetleg éppúgy felszámolják, mint a Wesselényi-pör után a pataki főiskolát, akkor meg kell adni Istennek, ami az Istené, s a császárnak, ami a császáré..." Meg is adták a császárnak, ami a császáré azáltal, hogy a költőt kizárták az intézetből. Csokonait ezután befogadta a testvériskola, s 1795 őszétől 1796 júliusáig Sárospatakon jogot tanult a költő. A következő négy év során pedig a Dunántúlon élt; Pálóczi Horváth Ádám vendége 1796 nyarán, novemberben és decemberben a Diétái Magyar Múzsa című verses újságot szerkeszti; Vajda Juliannával — Lillával - megismerkedik Komáromban a következő év nyarán; 1798 elején Keszthelyen tartózkodik, innen Somogyba megy, és közben 1798-ban megírja a Dorottyát; 1799 májusától a következő év februárjáig a Csurgói Gimnázium helyettes tanára, ahol több színdarabját U

CS. SZABÓ László: Őrzők. Bp. 1985. 255. SZABÓ Magda: A macskák szerdája. Csokonai Színház Debrecen, 1986-1987. 10. 312