Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

ADATTÁR - Ötvös László: Csokonai nyomában a Tisza-vidéken és a Nagykunságban / 309. o.

ÖTVÖS LÁSZLÓ CSOKONAI NYOMÁBAN A TISZA-VIDÉKEN ÉS A NAGYKUNSÁGBAN 1. A madarasi református templom a község kiemelkedő helyén fekszik. Ez az emelkedő azonnal szembeötlik, ha délről közelítjük meg az épületet, de méginkább, ha északi irányból nézzük. Tudatosan fundálták a templomot mostani helyére. Az 1630 körül épített, de később lebontott épület helyén 1768-ra készültek el a tornyos templommal, amelynek hajóját szintén lebontották, és helyette 1860-ban a jelenlegi templomhajót építették. Az idősebbek óhajára később a templom elé kerti padokat készíttetett a pres­bitérium. Az egyik padon Csokonai Vitéz Mihály plakettje van, ezzel a felírással: „Csokonai madarasi barátai emlékére". 1 A padon nénikék üldögélnek, pihennek. Hall­gassunk bele beszélgetésükbe: ,JEzt a tornyot látta Csokonai - majd folytatják — a templomhajó elődjének szószékén hangzott el a nagypénteki prédikáció az ecetbe már­tott szivacsról, aminek a textusát, alapigéjét nem a Bibliából, hanem a szakácskönyv­ből olvasta fel az ünnepi követ..." S derülnek rajta. Ez a hagyomány él. Kunmadarason tréfálták meg a legátust azzal, hogy a szó­széken lévő Szent;könyvet szakácskönyvre cserélték ki, amelyben a jelző éppen az ecet es-ételeknél volt betéve. De a legátus feltalálta magát, és az ecetbe mártott szi­vacsról — Jézus szenvedésének egyik jelképéről - tartotta meg prédikációját. A debreceni diákokkal sok minden megesett, miért ne történhetett volna meg a madarasi legátussal is efféle? Az mindenesetre bizonyos, hogy Csokonai 1793 nagy­péntekén és húsvétján a madarasi gyülekezetben szolgált. Úgy tartja a népi mondás, hogy a nagyapát az unokáról lehet megismerni. En­nek a mondásnak az igazságát láthatjuk abban, hogy amikor az irodalmi emlékezetből úgyszólván teljesen kiesett a Csokonai madarasi és karcagi legációja, akkor publikálta egy unoka a nagyapja irományai között megtalált verset, amelyet Csokonai Vitéz Mihály írt. A plakettet Nagy József debreceni művész-lelkész készítette. Munkásságára vonatkozóan ld. TAKÁCS Béla: Szolgálat és művészet c. írását. Reformátusok Lapja 1986. január 12. • VARGHA Balázs: Csokonai emlékek. Bp. 1960. 31. 309

Next

/
Oldalképek
Tartalom