Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: A kunszentmártoni mezőgazdasági szövetkezet gazdasági fejlődése a kollektivizálás idején (1948-1959) / 195. o.
A férőhelyek korszerű használatát akadályozta az, hogy alig volt bennük modern eszköz és berendezés. 1956 után az országban a tsz-ek vezetése, szakirányítása visszaesett, mert a szakvezetők száma 70-80%-kal csökkent. Közvetlen hatásában ennél is fontosabb, hogy a korábbi elnökök közül csak minden ötödik állt a helyén. A megmaradtak nagy része közmegbecsülésben álló helyi lakos volt. A leváltottak között sok az ingatag, kevésbé népszerű, valamint helytelen káderátcsoportosítással odairányított nem helyi vezető. 1957. január 1-én a korábbiakban a tsz-be küldött 500 elnök közül csak 189 állt tsz élén. A tsz-ek 1957 végi szakember-ellátottságát jól jellemzik a következő adatok: az elnökök 98%-ának nem volt felsőfokú képzettsége; a szövetkezetek 2/3-ában nem volt agronómus, de a mintegy 860 agronómus közül is csak 174-nek volt diplomája; a könyvelők 22%-a nem rendelkezett semmilyen szakismerettel. 1959-től ugyan nőtt a szakképzett vezetők száma, de nagy részük az új tsz-ekbe került, ezért a régiekben a helyzet alig változott. Erre következtethetünk abból, hogy az elnökök 83, az agronómusok 23%-ának semmilyen, vagy csak alapfokú képesítése volt. Egy középfokú képesítésű agronómusra a közös területből jutott 1162,5 hektár, egy diplomásra pedig annak közel 5-szőröse. Ez a tsz-ek átlagterületét tekintve azt jelentette, hogy gazdaságonként átlagban egy szakember volt úgy, hogy egyes helyeken több is dolgozott közülük, máshol egy sem. A kunszentmártoni tsz-ek szakember-ellátottságát az ellenforradalom vihara kevésbé befolyásolta, mint az ország egészében. A Zalka Tsz-ben ugyan felmerült, hogy az elnök és a főagronómus kivételével minden vezetői munkakört meg kell szüntetni, új vezetőséget, új elnököt kell választani, később azonban e gondolatok háttérbe szorultak, és a 6 agronómusi státuszból tartósan csak 3 szűnt meg, az elnökhelyettesi funkció csak rövid ideig szünetelt. 48 A Búzakalász Tsz-ben nagyobb volt a változás, amennyiben új elnököt (Veréb Istvánt) és elnökhelyettest állítottak a gazdaság élére. A Zöldmező Tsz-ben a vezetés megerősítésére 1959-ben a tagság Bodócs Istvánt választotta elnökké. Az országos átlag alatti személycsere több okra vezethető vissza. A tagság nagyobb része mint egykori agrárproletár közvetlenül is érdekelt volt a tsz fennmaradásában, és ez tudatosodott is bennük. Ezért mindenkivel összefogtak, aki kiállt a tsz mellett. A vezetők többségének mint egykori agrárproletárnak, mint függetlenített irányítónak érdekei szintén egybeestek a tsz létezésével. így legtöbben bátran kiálltak a tsz megmaradásáért. Ezért a tsz-tagság többsége — ha rövid ingadozás után is — megerősítette őket funkcióikban. A kisebb arányú személycsere azzal is magyarázható, hogy Kunszentmártonban egyik jelentősebb tsz sem oszlott fel. A tsz-vezetők szakképzettsége a korábbiakhoz képest lényegesen nem módosult. Különösen nagy a gond a legföljebb szaktanfolyamos brigádvezetők felkészültsége és a munkakörükkel szemben támasztható követelmények között. Az előrelépést fékezi azonban az, hogy a szakképzés még nem került a tsz-vezetés figyelmének középpontjába. Ezért többségük egyre nehezebben birkózott meg a növekvő feladatokkal. 48 Uo. Zalka Tsz lg. ül. 1956. okt. 31,1957. jún. 7;kgy. 1957. febr. 2, 1958. dec. 5. 213
