Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Horváth Lajos: Az Ujszászi család a XV-XVI. században / 9. o.

Mint látjuk, a török hódoltsági birtokairól kiszorított, szétfröccsent család cseppjei a XVII. században szinte sugarasan helyezkednek el lakóhelyük szerint a hódoltságon kívül Szatmár, Szabolcs, Zemplén, Nógrád és Sopron megyében. Nemeslevelek és címer Az Ujszászi család tagjai 1482. jünius 19-én Mátyás királytól, 1630. május 14-én II. Ferdinándtól szereztek nemeslevelet. Az utóbbit Bilkei Gorzó Bertalan „nemes levele másolatban, címer írva" levéltári minősítéssel adja meg, ugyanerről Kempelen azt állítja, hogy „címeres-levél". Jelenleg sajnos, csak Ujszászy Mihály táblabíró címerpecsétjét ismerjük Kempelen leírásában: „a pajzsban kar kardot tart, a pajzsfőben 2 csillag." A meglehetősen szűkszavú leírás további következtetésekre nem alkalmas. összegzés Az Ujszászi család bemutatott, mintegy kétszáz éves, inkább csak vázlatos története is elénk tárja, hogy a család meg tudott felelni ezen időszak többféle sajátos kihívására is, s hogy a családi história sok esetben fontos adalék a nagyobb közösség történetéhez. A XV. század végére végbemenő jász feudalizáció során a família sikeresen vívta meg harcát a birtokos nemességbe való bejutásért, ennek során a család tagjai katonai és papi pályára léptek, sőt a királyné udvarában is magas hivatali tisztséget töltöttek be. A nemességet szerzett család két komáromi és egy egri várnagyot adott — eddigi ismereteink szerint — a magyar királyság hadseregébe, egy hadnagya a török elleni küzdelemben esett el. A tizenötéves háború alatta család utolsó tagjai is kénytelenek voltak elhagyni az ősi birtokot, Újszászt és Szarvas pusztát. A Pest megyéből szétszóródó és ágakra szakadozó család tagjai Szatmár, Szabolcs, Zemplén, Nógrád és Sopron vármegye köznemességében tűnnek fel és ott követhetők nyomon a XVII. században. 18