Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Kiss Kálmánné: Az értelmiség szerepe 1918-19-ben Kisújszálláson / 147. o.
a tanulók előtt lealacsonyító viselkedése... mikor is a város legaljasabb söpredékével barátkozott és egy követ fújt." 30 Dr. Borzsák József 1921. máj us 13-án Monoron írt válaszában fájdalmasan, de önérzetesen utasítja vissza a rosszindulatú beavatkozást: „Vegye tudomásul a t. kar, hogy nem ismerem el illetékességét ahhoz, hogy felettem erkölcsbírói tisztet gyakoroljon... Ami egyes styláris kifejezéseiket illeti holmi barátkozásokról és kőfúvásokról... tiltakozom az általánosítás ellen az akkor velem együtt szerepelt - ma is állítom: legnagyobbrészt derék és becsületes emberek - reputációja érdekében." Egyikükről, Cs. Szoboszlai Istvánról ezt írja: „a vele való párhetes valóban baráti kapcsolatra büszkébben s önérzetesebben tekintek vissza, mint nagyon sok régebbi összeköttetésre." 31 Borzsák József ezután végleg Monoron maradt, ahol a cipészmesterséget kitanulva tengette életét. 1967-ben halt meg. Szunyoghy Farkast 1921. június 9-én Budapesten a harmadfokú egyházi bíróság megfosztotta állásától, nyugdíjigényét is elutasította. A tanári testület őellene is beadványt készített, amely a közoktatásügyi népbiztosságát és a gimnáziumból a vallástanárok kitiltását, kommunista voltát hozza fel bűnéül. Staudner Gyulát Erdélybe való hazatérése után a hevesnagykunsági református egyházmegyei bíróság fosztotta meg véglegesen tanári katedrájától. Fejér József a börtönből való kiszabadulása után Jászberényben egy kertészetben, majd Miskolcon ecetgyárban dolgozott kishivatalnokként, de az elviselt testi-lelki szenvedéseket nem tudta kiheverni. 1938-ban írta barátjának, Borzsák Józsefnek egyik levelében: „Egy orvosom mondotta, mikor egy másikkal konzultált felettem, kezelt szív, igaz, de nem lehet panasz erre a szívre, tudott érezni, dobogni úgy, ahogy kellett. Ez a szív jó? Lehet, feleltem, de beteg és fáj. Most, annyi idő múltával is mondhatnám, nem gyógyul meg soha. Sem így, sem úgy, sem fizikailag, sem politikailag. Sőt ha romantizálunk, talán a másvilágon is fájni fog örökké." 32 Fejér József még abban az évben - 1938-ban — meghalt. Igazi forradalmi vezető volt, a szó Gramsci-i értelmében. Borok Albert, 1919es veterán így emlékezett rá: „Mi bíztunk Fejér tanárban, követtük, nagyon szerettük. Bele tudott volna bennünket vezetni akármilyen tűzbe is. Nyílt, őszinte és határozott intézkedései voltak, ezzel lettünk vele egyek." A többszöri internálás, a kínzások következtében halt meg 1927-ben Vörös Márton útbiztos is, aki állását elveszítve költözött haza Albertirsára. Szűcs Elek megélte a felszabadulást, s az azt követő években Kisújszállás polgármestere is volt. Dr. Borzsák József mint megtört, idős ember már nem térhetett vissza katedrájára. Gyakran idézzük visszaemlékezésének mindannyiuk sorsára oly jellemző, szép sorait: „Hogy mi lett a sorsunk, ki nem tudja? Összetöretés, börtön, kenyérvesztés, gyűlölet, megcsúfolás, társadalmi kiközösítés, számtalan jó társunk számára puskagolyó, kötél és a sír mélye. Akik túléltük e szörnyű vihart, eljárt fölöttünk az idő, megöregedtünk, de becsületes igyekezetünkre, jót akaró nemes építőszándékunkra tiszta szívvel és büszke öntudattal gondolunk vissza mindenkor." Eredeti kézirat a Móricz Zsigmond Gimnázium irattárában. 31 Uo. 32 BORZSÁK J. visszaérni. MSZMP SZMB. Arch. M.A. 164
