Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)

TANULMÁNYOK - Soós László: A Jászkun Kerület önálló iparosainak és kereskedőinek szakmák és települések szerinti tagolódása 1874-ben / 123. o.

hét járásra osztották. A lakosság ellenállásán hajótörést szenvedő átszervezés sikertelenségét mutatja, hogy alig tíz év múlva az októberi diploma ismét a hagyományos közigazgatási beosztást állította vissza. így ez a terület 1876-ig — Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrehozásáig — megőrizte az ún. jászkun statútumra épülő jogi és közigazgatási szervezetét. (A Jászság a jászberényi, a Kiskunság a kiskunfélegyházi, a Nagykunság a karcagi kerületi kapitány alá tartozott.) A Jászkun Kerület három, jól elkülöníthető területre tagolódott, ahol - az 1870-es népszámlálás adatai szerint - az alábbi megoszlásban 215 526 lakos élt: Jászság 80 596 fő Kiskunság 74 715 fő Nagykunság 60 215 fő A természetes szaporodás gyors ütemét mutatja, hogy e kizárólag magyarlakta vidék lakóinak száma 1852 és 1870 között közel 15 %-kal nőtt.

13 A kereskedelmi és iparkamarai anyakönyv adatlapjain feltüntetett tíz iparág között a Jászkun Kerület legnépesebb csoportját a nyolcadikba (,,Egyéb szerves anyagok feldolgozása") sorolt mesteremberek alkották. E terület önálló iparosainak mintegy felét magában foglaló ágazat - alapanyag feldolgozási bázisukat tekintve - két nagyobb részre oszlott: ruházati bőriparra és faiparra.

14 A ruházati bőripar foglalkoztatta a kerületben adófizető iparosok 33,7 %-át (1250 fő). Ez egyben azt jelentette, hogy a lakosság számához viszonyítva az egész kamara területén itt dolgozott a legtöbb cipész, csizmadia és szűcs. (Amíg a kamarai kerületben tízezer lakosra ezekből a mesterekből átlag 35 jutott, addig a Jászkunságban 58 fő.) A ruházati bőriparral foglalkozók többsége a „lábbeli"-készítők soraiból került ki. A Jászkun Kerületben 792 fő foglalkozott önálló iparosként a cipész és csizmadia mesterséggel, és ezzel a budapesti kamara területén élő mesteremberek több mint 21 %-át alkották. Már sokkal kedvezőtlenebb a helyzet, ha az igényesebb munkát végző cipészek, valamint a kisebb szaktudással rendelkező csizmadiák számarányát hasonlítjuk össze. Amíg például Pest megyében tíz cipészre kilenc csizmadia jutott, addig a Jászkunságban egy cipész mellett hat csizmadia végezte szolgáltatásait. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a lábbeliket készítő jászkunok termékei a kerületen kívülre csak ritkán jutottak el, inkább helyi, főleg kiskeresetű lakossági igényeket elégítettek ki. A ruházati ipar legszínesebb termékeit a szűcsök állították elő. Több mint négySERES Péterné: Jász-Nagykun-Szolnok megye kialakítása. Szolnok Megyei Levéltári Füzetek 2. Szolnok, 1975. 3-5. 1 2 KISS József: Jászkunsági agrármozgalmak a kiegyezéstől a millenniumig (1867-1895). Bp. 1968. 17. 13 Az 1852. évi népszámlálás szerint a Jászkun Kerület lakossága 1 82 796 fő. A Magyar Korona Országainak 1900. évi népszámlálása. Bp. 1912. Magyar Statisztikai Közlemények. Üj sorozat 42. kötet. 803. 14 Az egyes szakmák és iparcsoportok értekelese során a Jaszkun Kerület helységeiben összeírt önálló iparosok névjegyzéke alapján készített és a függelékben elhelyezett táblázatok adataira, valamint a Budapesti Kereskedelmies Iparkamara jelentéseire támaszkodtunk. OL Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Hivatal iratai (Továbbiakban: Z 208) 48. kötet. A Jászkun Kerület önálló iparosainak és kereskedőinek névjegyzéke. 1874. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése ... 1877. 731. 126