Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 3. (Szolnok, 1988)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig / 87. o.
zeti Párt új, közjogi orientációja mégis jelentős sikereket hozott. Az 1892 januárjában tartott választásokon a 67-es ellenzék 11 új mandátumot szerzett. Egy évtizedes 70 hanyatlás után Apponyi pártjának trendvonala újból emelkedni kezdett. Bár Jászberény politikai életében a város képviselőjének pályafutásában bekövetkezett változás különösebb következményekkel nem járt, Apponyi nézeteiben a nagy fordulatot bizonyos fokig választókerületéhez fűződő kapcsolata is motiválhatta. Apponyi az agrárkérdéssel és a parasztság problémáival a német konzervatív szociálpolitikusok, s köztük is leginkább Rudolf Meyer hatására kezdett foglalkozni. Az agráriusok törekvéseit Marx Károlyéhoz hasonlította, akit ő „elsőrangú tudományos kutató"-nak tartott. Szerinte Marx és az agráriusok közt „mindössze" annyi a különbség, hogy utóbbiak csupán a társadalmi rendszeren belüli visszásságokat akarják 71 megszüntetni, nem pedig a társadalmi rendszer megváltoztatására törekednek. Az agrárius szociálpolitika terén Apponyi a gyakorlatban is erőteljes lépéseket tett. Az 1880-as években a képviselőházban a paraszt védő szociálpolitika legfőbb szószólói közé tartozott, az 1879. évi költségvetési vita után elmondott beszédében a parasztság elszegényedését különösen fájdalmasnak nevezte. Az 1883. évi költségvetési vitában pedig a kormány gazdaságpolitikáját bírálta, amely a kisbirtokosokat sújtotta. Apponyi az agráriusok által az 1880-as évek elején tervezett minimum-törvény megszavazását is kész volt támogatni, amely az el nem árverezhető „paraszti hitbizomány" határát 12-18 kh közt állapította volna meg. Az agrárius szociálpolitika azonban számos befolyásos személyiség ellenállásába ütközött, ugyanakkor a parasztság közönyösen fogadta az erőfeszítéseket. 1883-ban a képviselőházban heves vita robbant ki Apponyi Albert és Herman Ottó, a nagy természettudós közt, aki az agrárius nagybirtokosokat azzal vádolta, hogy a parasztok közt elégedetlenséget szítano nak. A parasztvédő politikát Apponyi egyik fő patrónusa és híve, Samassa József egri érsek is rosszallóan nézte, aki később a Néppárt megalakulását és általában a konzervatív szociálpolitikát hevesen ellenezte. 74 Az Apponyinak végre biztos mandátumot nyújtó Jászberény pedig az egri egyházmegye területéheztartozott,s ezért sem volt célszerű Samassával ellentétbe kerülni. Képviselői mandátuma révén Apponyi Albert kétségtelenül a jászberényi parasztság körében tapasztalhatta legközvetlenebbül a parasztvédő politika hatását. A nagybirtokosok és a parasztság együttműködését - a parasztvédő politika tulajdonképpeni célját — a vidék sajátos társadalmi viszonyaiból következően a legkevésbé itt lehetett megvalósítani. A „paraszti hitbizomány" gondolata a nagygazdákból álló jászberényi vezetést, amely a nincstelenek viszonylag alacsony száma miatt a munkaerőhiánytól szenvedett, nem vonzotta. Az elképzelés pedig, amely szerint a parasztságot a nagybirtokosok védelme alá helyeznék, egyenesen szemben állt a jászberényi, 7fi Magyarország története 7/1. Bp. 1978. 66-71. 71 HARSFALVI Peter: Törekvések a parasztbirtok védelmére. In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. 1848-1914. II. Bp. 1965. 72 Uo. 165. 73 Uo. 74 SZABÓ Miklós: A századfordulói konzervativizmus új vonásai. In: Századok. 1974/1. 7. 109
