Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Zádor Béláné: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egészségügyi helyzetének fő vonásai 1876-1910 között / 85. o.
Összegezve a heveny-fertőző betegségben meghaltak számát kitűnik, hogy legtöbben a diftériában megbetegedettek haltak meg. Megfigyelhető, hogy 1896-tól hullámzóan ugyan, de összességében csökkent a halálozások, a diftériában meghaltak száma is. Az 1898-as tiszti főorvosi jelentésben olvashatjuk, hogy a roncsoló toroklob nagyobb számmal fordult elő, de kevesebb halálozással. Vérsavó mint ellenszérum használata eléggé elterjedt a megyében. Minden bizonnyal hasznos is, bár hosszabb tapasztalat szükséges ahhoz, hogy igazi hatásár meggyőződjenek. 15 - írta a tiszti főorvos. Az 1901-ben készült alispáni rendszeres jelentés is a fentebb írottakat erősítette meg: A szérummal való beoltást használják a vármegyei orvosok, „némelyek nagy bizalommal vannak gyógyhatása iránt, mások még most is bizonyos tartózkodással nyilatkoznak hatásáról, s kétes értékűnek tartják, de mert a szüléknek is megnyugvást szerez, általában használják." 16 A statisztikai adatok is a szérum jótékony hatásáról tanúskodnak. A halálozási adatokat vizsgálva második helyen áll a vörheny. Ebben a betegségben meghaltak száma 1896-tól mérsékelten csökkent. Az említett alispáni jelentés azonban azt is elmondja, hogy a század vége felé ez a járvány igen hosszú ideig tartott, s szedte áldozatait a vármegye egész területén annak ellenére, hogy minden óvintézkedést megtettek. 17 A kanyarónak már kevesebben estek áldozatul és az e betegségben elhalálozottak száma is - az 1899. évet kivéve -jelentősen csökkent. Az egészségügyi törvény kötelezővé tette a himlő elleni védőoltás elvégzését. A tiszti főorvosi jelentések rendszeresen beszámoltak arról, hogy hány fő részesült első oltásban, illetve újraoltásban. A himlőben meghaltak száma így csökkenő tendenciát mutat, az 1900-as évektől pedig a vármegyében ennek a betegségnek nincs halálos áldozata. A statisztikában szereplő betegségeket és az ezekben elhalálozottak számát részletesen vizsgálva kitűnik, hogy 1896-tól számottevő mértékben csökkent a meghaltak száma. Ez nyilvánvalóan összefüggésben van az egészségügyi hálózat és a gyógyítási, megelőzési lehetőségek szélesedésével, még akkor is, ha a fejlesztés az igényektől meszsze elmaradt. A szokásos, szinte minden évben, minden évszakban előfordult betegségek mellett az 1892-93-as évben rettenés vész pusztított: a kolera. Az 1892. év szeptemberében kitört országos kolerajárvány 1893. februárjában szűnt meg, miközben 141 napon keresztül szedte áldozatait. Az 1893. évben kitört járvány az országban június 24-én kezdődött és 184 napig, december 24-ig tartott. A két járvány pusztítása közti különbség a járványok kitörésének különböző idejéből adódott. Az első járvány az őszi és téli hónapokban volt és kevesebb áldozatot követelt, míg az 1893-as a nyár elején tört ki, a nyár derekán dühöngött és sokkal több volt a haláleset. Az első megbetegedés 1893-ban Szatmár-Németi városban fordult elő és gyorsan, a szélrózsa minden irányában terjedt. Főleg azokban a helységekben, amelyek a Szamos és Tisza mentén terültek el. Ennek oka az volt, hogy ivóvízül a községeken keresztül15 SZML Közig. Biz. ir. 149/1899.; 415/1903. 16 BAGOSSI K. 1896 - 1901. 106. 17 Uo. 93
