Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Zádor Béláné: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egészségügyi helyzetének fő vonásai 1876-1910 között / 85. o.

húzódó folyóvizet itták. Nagyobb számú megbetegedés ekkor 16 vármegyében fordult elő, köztük voit Jász-Nagy kun-Szolnok Vármegye is. A 16 vármegye közül a megbete­gedések sorrendjében Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye (525 fő) a 3. helyen állt. A 10 000 lakosra jutó megbetegedés sorrendjében az előbbi 16 megye között a 13. A megbetegedett emberek 58,85%-a meghalt, ami országos viszonylatban közepes halálo­zási aránynak felelt meg. 1 ** 1892-ben a vármegyei közegészségügyi bizottság november 6-án járványügyi bi­zottsággá alakult át. A betegség legyőzésének érdekében komoly, sokoldalú intézkedé­seket tettek: minden 200 házhoz fertőtlenítőt alkalmaztak, aki a községtől díj nélkül kiszolgáltatott szerrel 2 naponként fertőtlenítette a házakat, udvarokat, utcákat. Na­ponta ellenőrizték a házakat, hogy van-e új beteg és erről jelentést tettek. A kolerában meghaltak lakását, bútorát fertőtlenítették, ruhaneműiket elégették. A család kártala­nításáról gondoskodtak. 1000 db. ismeretterjesztő füzetet bocsátottak forgalomba, melyek tájékoztatást adtak a betegség elleni védekezésről. Az 1892. évi járvány leginkább Szolnokon pusztított. A városban a járvány foko­zódásával speciális intézkedéseket is foganatosítottak. A járvány leginkább az Újváro­son fordult elő, az úgynevezett ,,Téglaház" vagy Szt. János és Csiszlikó városrészekben. Itt naponta fertőtlenítettek. Falragaszokat tettek ki, figyelmeztetve a lakosságot a mér­sékelt életmódra, s hogy a vizet forralva igyák, a megbetegedést azonnal jelentsék be. A fertőzött házak őrzésére csendőröket vettek igénybe. Külön orvost fogadtak a fertő­zött városrészbe. A városi orvosok pedig külön inspekciót tartottak. A vasúti indóhá­zaknál az utasok orvosi ellenőrzésben részesültek, a poggyászokat fertőtlenítették. A betegek ingyen gyógykezelésben részesültek, ingyen kapták a gyógyszert. Az iskolákat bezáratták, vásárok tartását megtiltották. A vendéglőkben, kávéházakban, kocsmák­ban szigorították a zárórát. A szigorú és körültekintő- intézkedések következménye­ként a vármegyében október 14-én történt az utolsó halálozás és november 28-án a jár­vány megszűnt. 19 A szigorú óvintézkedések ellenére 1893. második felében a kolera ismét pusztí­tott a megyében is. A Tisza-menti községekben felülről lefelé terjedt a fertőzött folyó­víz fogyasztása következményeként, mivel artézi kútja csak a nagyobb városoknak volt. Részletes és szemléletes főorvosi jelentés számolt be pusztításáról és az ellene való küzdelemről: 20 AZ 1893. ÉVI KOLERA JÁRVÁNY LEÍRÁSA „A cholera először augusztus elsején mutatkozott két esettel legelőbb, de csak 7-én és 8-án, 9-én tört ki leginkább a Tisza folyó felső részén s így terjedt napról napra a Tisza folyama mentén s október 24-én szűnt meg. Fordultak elő egyes esetek a Tiszától távolabb eső községekben is, de ezek a már fertőzött községekből hozták kimutathatólag a kór csíráit, s ott több megbetegedések nem is igen fordultak elő. 18 HIERONYMI K. 1894. XXII-XXX. 19 SZML Közig. Biz. ir. 33/1893. 20 SZML Közig. Biz. ir. 1313/1894. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom