Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.

lapotban" levő templomról még annyit közöl a jelentés, hogy „1810-ben a (tetőfedő) deszkája elavulván, megzsindelyeztetetett." A tornyot, helyben égetett téglából kőművesek építették; 46 év múlva ez lesz majd a megfigyelőhelye, a templom meg a központja a patrióta lelkész által megszervezett népfelkelőknek. A toronyban két harang volt. Az egyiket, a csengettyűt, 1786ban hozatták minden felirat nélkül Pestről, 48 rhénes forint 36 krajcáron, a másikat pedig 1803-ban vették ugyanott és ,,... nyomott 2 mázsa 64 fontot, de meghasadván, 1815-ben újonnan öntetett." íme ez a négy templom volt GYÖRFFY István emigránsainak legnagyobb alapterületű közösségi épülete.

10 Ide csak alkalomszerűen vitték be a szertartásokhoz (keresztelés, úrvacsora) szükséges tárgyakat és textíliákat, melyeket Feketehegy, Ómoravica és Pa csér lelkészei a parókián levő szekrényben őriztek. A szekrények ajtaját kitárva e tárgyak között először is az elhagyott szülőföld üzenetét keressük. Feketehegyen legelébb két kunhegyesi tárgyat találunk. Az egyik, egy kisebb méretű boros kanna, ezt a felírást viseli: „Ez Kannát Kun-hegyesi Ekklésia számára Ns. (nagyságos) Kotzó Gáspár Uram maga költségén vette 1733 7-dik Octobris". A másikon, egy szép vonalú ezüst kelyhen ez az írás árulkodik a lazuló kapcsolatokról: „Kunhegyes Ekklésiáé ez pohár, 1713." Megvan mindkettőnek a párja is, amelyet már az új gyülekezet szerzett, de a kannáról csak annyit tudunk, hogy ez volt a nagyobb a kettő közül, míg a pohár cinből készült, s az alábbi felirat elárulja a donátor nevét is: „A feketehegyi Sz. Ekklésia számára készíttette az maga költségén Fejér János, curatorságában 1809." A fenti tárgyakat egy „kenyér szeldelo" kés, egy nagy tányér, két „vászon kantsó" egészíti ki.

11 Ómoravicán előbb egy rézből, majd egy aranyozott ezüstből való pohár tűnik szemünkbe, de eredetükről közelebbit nem tudunk. A három cinkanna közül csak a legnagyobb viseli a felírást: „O.M. 1788.", a két kisebb a madarasi gyülekezet ajándéka, s közülük egyik 1736-ban, a másik 1765-ben készült a madarasi gyülekezet számára. Még egy bádogkanna is árválkodik a szekrényben. Ezeken kívül a gyülekezet őriz a kereszteléshez szükséges két cintálat és két cinkannát is. Az egyik mindig az úrasztalán található, zöld terítő alatt, a másik pedig a prédikátor házánál. A pacséri szekrényben három tárgy emlékeztet az azóta is eleven kisújszállási kapcsolatokra. Ezek között található egy cinkanna, s rajta ez az inskripcio: ,,1772. Privilegizált Nagy-Kun Kisújszállás Refor. Sz. Ekklésia készíttette." Egy cintálról és tányérról, valamint egy arannyal futtatott réz pohárról viszont csak annyi információnk van, hogy mindegyik kisújszállási ajándék. A készletet a Kecskemétre származott Faragó István által 1810-ben ajándékozott második cinkanna és öt cserépből való kanna egészíti ki. Talán a jászkunsági szövő-fonó hagyományok fogyatékosságával magyarázható, hogy mennyire kevés textíliával találkozhatunk ezeknek a viszonylag népes gyülekezeteknek a templomaiban. Az is feltűnő, hogy a kizárólag praktikus célokat szolgáló RÁDAY Lt. uo. Községenként: I. Az eklézsia. (Templomok, tornyok, harangok.) A vászonkancsó kívül-belül zománcos bortároló és kiöntő edény. 68