Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Kiss Z. Géza: A Bácskába került Szolnok megyei telepesek mindennapjai a Rádai Levéltár 1819. évi irataiban / 63. o.
kendők-térítők világában csak elvétve akad egy-egy háziszőttes, de helyettük morva és osztrák manufaktúrákban gyártott modern anyagok nagy mennyiségben találhatók az úrasztalán és valószínűleg az asszonyok-lányok ruhatárában is. Feketehegyen ugyan van még három tisztázatlan eredetű fehér abrosz, de a négy patyolatkendő ,,...ketteje ezüst tsipkével" van díszítve, a három tafotakendő pedig „...ezüst virágokkal kivarrva". — Az ómoravicai lelkész hat kivarrott fehér kendőről, meg egy nagy fehér abroszról beszél és külön említi meg a kék selyemből való felső terítőt, amely az 1 795 évszám mellett az ajándékozók (A. B. és A. V.) nevének kezdőbetűit is tartalmazza. Pacséron is pénzen vásárolták a felsorolásban szereplő két „közönséges nemű" abroszt meg a két asztalkendőt. A lelkészemleget két „muselin"asztalkendőt is,amelyeknek sarkait zöld és veres virágok díszítik, meg egy „fejér virágos" másikat ugyanebből az anyagból. Büszkeségük azonban az a sima patyolatból való kendő, amelynek sarkait az adományozó, kecskeméti Szeles Györgyné aranyvirágokkaldíszíttette,megaza zöld stájer kendő, amelyet ugyancsak aranyvirágokkal varratott ki a lelkész felesége. Pirosra érve sajnálattal: kell közölnünk, hogy templomuk alább felsorolandó tárgyai valóságban nem léteznek már, mert a szabadságharc idején a gyülekezetek okmányaival, kötvényeivel és pénzével együtt elhamvadtak egy újvidéki pincében. 12 Ebben a községben az egyházi szertartásoknál használt tárgyakat még a templomban, az úrasztalán, illetve annak almárium formára kiképzett alsó részében tartják. Ez az ősi tárolási mód igazán érdemes arra, hogy a Szilágyi Sámuel prédikátor alapos leírását használva mutassam be a pirosi úrasztalát. Az 1811-ben készült „setétveres festésű, négyszegű, almáriomos" asztalt rendesen zöld posztóból készült rojtos terítő takarta. Ezen kapott helyet a Szilágyi Sámuel által ugyanebben az évben adományozott keresztelő cintál, s abban állt a halasi Bibó Istvánná, Detsi Zsuzsanna által adományozott keresztelő kanna, az eklézsia által vásárolt „rojtos szőr materiából" (gyapjúból) való terítő alatt. Az úrasztala mélyén, az almáriumban előbb a gyülekezet által vásárolt öt és fél iccés 13 , nagy boros kanna tűnik szemünkbe, majd rendre következnek a különböző kegyes adományok. Egy két iccés cinpoharat Gyülvészi Mihály presbiter, a két másik poharat, meg egy cintányért pedig Tolnai Pál úr készíttette „az maga költségén" az eklézsiának. A textíliák között csak a teljesség kedvéért említjük a boldogult Torna Mihály által adományozott fehér vászonabroszt, azután a szerény, verestarka keszkenőt, meg a Lengyelországból való alátét kendőt, itt a legszebb darab Szilágyi Sámuelné asszony veres bélésű, fehérvirágos patyolatból való keszkenője, amelyet négy bibliai idézet tett helyhez és alkalomhoz illővé, meg az ugyancsak fehér, kamukaabrosz, amelyről díszes betűk hirdetik, hogy „Nemes Detsi Susanna ajándékozta 181 l-ben". 14 12 A dunamelleki egyházkerület püspöklátogatási iratai, 1885. Piros. 13 1 icce = 0,88 liter 14 - • RÁDAY Lt. uo. Községenként: I. Az eklézsia (A templomok felszerelési tárgyai.) A nagy pusztulást csak a kis keresztelő kanna, meg a szép terítő kerülte el, mert mindkettővel találkoztunk egy 1885-ös leltárban. 69
