Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)

TANULMÁNYOK - J. Tóth Dezső: Földosztás és kollektivizálás Kunszentmártonban (1945-1959) / 177. o.

elnök és Nádas Sándor főkönyvelő is. A megválasztottak döntő többsége a termelőszövetkezetet megvédeni kívánó párttagokból és pártonkívüli szimpatizánsokból — főleg fizikaiakból — verbuválódott: összetételét és célkitűzéseit tekintve a szocialista rendszert védő szervnek tekinthető. Ugyancsak ezen az ülésen merült fel — döntéshozatal nélkül - a főagronómus kivételével az összes agronómusi és a függetlenített párttitkári státusz megszüntetésének gondolata.-*

4 A párttitkár fizikai állományba helyezésének gondolata az MDP politikájának általános bírálata is volt és azzal is összefüggött, hogy a párttitkár a tsz-be való 1954-es visszaérkezése óta legjobb szándékai ellenére sem tudta visszaállítani a régi népszerűségét. A tsz-ellenes erők kilépésre és a tsz felbomlasztására hívták fel az elégedetlen tsztagokat. A tagság nagy része, főleg az agrárproletárok, az újgazdák azonban kiálltak a tsz mellett. Sokan - elsősorban a közép- és kisparasztok közül — a korábbi évek cikcakk politikája miatt nem bíztak a kisüzemi mezőgazdaság tartósabb fennmaradási lehetőségében, ezért nem mozdultak. A minden változást alaposan megfontoló paraszti mentalitás is szerepet játszott a várakozó magatartásban. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy először meg akartak ismerkedni a párt és állam új vezetésének célkitűzéseivel és politikájával, meg akartak győződni annak erejéről, tartósságáról, és mire mindezekkel megismerkedtek, mindezekről meggyőződtek, bekövetkezett a szocialista rendszer politikai, gazdasági megerősödése és megindult ideológiai konszolidációja. A fentiek összhatásaként a tsz-szel nem vagy csak részben azonosulók is úgy vélték, hogy nem érdemes újból kísérletezni az egyéni paraszti gazdálkodással. Ezt a tendenciát erősítette a december 94 közgyűlés is, amely elhatározta, hogy a január 1 -étől távozók csak a gazdasági év végén kaphatják vissza földjüket. A község többi közös gazdaságához hasonlóan a különböző országos érvényű rendelkezések - például a 65/1956. (XI. 27.) F.M., a 72/1956. (XI.27.) F.M.—P.M. stb. számú utasítások -is fékezőleg hatottak a feloszlásra. Példaként legyen elég a következőkre utalni, amelyek a távozni kívánókat elgondolkodtathatták annak ellenére, hogy ezek a rendelkezések az előzőeknél méltányosabbak voltak. A fenti utasítások szerint a feloszlás csak egyhangú szavazás alapján történhetett. A kilépőkkel való elszámolásról, a tsz tartozásai stb. esetén megterhelésükről — „a velük történő megegyezés alapján" — a közgyűlés döntött, amelyen ők legfeljebb tanácskozási joggal vehettek részt. (Az utóbbi eredményeként egy-egy kilépőre országos átlagban 1350 forint tsz-adósság nehezedett.) A tsz köteles volt kiadni a földet a bevittel azonos mennyiségben és minőségben, de csak a tanácsi kezelésű, vagy a tsz-táblák szélén levő területekből, függetlenül attól, hogy kié hol volt. Emellett az újgazdáknak ismét törleszteniük kellett juttatásuk megváltásának hátralékát.

35 Mindezek összhatásaként 1957 tavaszára 50—55 fővel csökkent a Zalka Tsz-ben rendszeresen munkát végzők száma. Október utolsó napjaiban a Rákócziban 27 tagú munkástanácsot választottak, élén — az egykori agrárproletár tsz-alapító, volt tsz-elnök - Merényi Istvánnal. A mun34 SZML Ksztmi Járási Tanács Mg. Oszt. közig, iratai. 8061/1957. Zalka Tsz igazgatósági ülései. 1956. nov. l.,dec. 8. 35 Magyar Közlöny, 1956. nov. 27. 580-582.; ORBÁN Sándor: Két agrárforradalom Magyarországon. Bp. 1972. 167. 191