Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 2. (Szolnok, 1987)
TANULMÁNYOK - Szurmay Ernő: Szolnok város közművelődésének története a megyeszékhellyé válástól az első világháborúig / 113. o.
SZURMAY ERNŐ SZOLNOK VÁROS KÖZMŰVELŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETE A MEGYESZÉKHELLYÉ VÁLÁSTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG A megyeszékhellyé lett Szolnok arculata Ma már költői kérdésként hat, vajon fel volt-e készülve Szolnok mezővárosa arra, hogy az 1876. évi XXXIII. te. révén megteremtett új Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelye legyen. Ha a lakosság számát (mintegy 16-17.000 lélek), fejlett fafeldolgozó és malomiparát, a többszáz munkást foglalkoztató vasúti gépjárműjavító műhelyét, élénk fa- és gabonakereskedelmét, a közlekedés szempontjából szerencsés földrajzi fekvését (tiszai hajózás, vasúti személy- és teherpályaudvar, fontos, állandó híddal biztosított átkelőhely a Tiszán, az egykori jász- és nagykun kerületek városaitól való kb. hasonló távolsága, az ország fővárosának viszonylagos közelsége és gyors - 2-3 órán belüli — megközelíthetősége), hagyományos járási székhely voltát (Heves-Külső Szolnok vm. tiszai járásának székhelye volt), a máramarosi sószállítás, ill. kirakás legjelentősebb helyszínét, bizonyos, a városinál nagyobb feladatkörű hivatalok meglétét (járásbíróság, pénzügy igazgatóság, vasúti főmérnökség, folyammérnöki hivatal, pénzintézet, posta- és távirdahivatal) négy évtizedes múlttal rendelkező gimnáziumát, s nem utolsó sorban akkor 800 éves történelmi múltját — benne a nemzet nagy sorsfordulóiban játszott szerepét - tekintjük, válaszunknak igenlőnek kell lennie. Ugyanakkor a város rendezetlensége, a nyáron poros, ősszel, tavasszal szinte a járhatatlanságig sáros utcái, a háztartási szeméttől bűzlő nyílt árkok, a közvilágítás csaknem teljes hiánya, a közegészség- és járványügy siralmas állapota, a közbiztonság országosan ismert elrettentő helyzete, az egy elemi iskolai tanteremre jutó 87 gyerek, a felnőtt lakosság túlnyomó részének írástudatlansága, a tanköteles korúak jelentős hányadának távolmaradása az iskolákból 1 , a megyei hivatalok befogadására alkalmas középületek hiánya, az iskolán kívüli művelődés lehetőségét kínáló közgyűjteményeknek, színháznak, a feladatát megfelelő szinten szolgáló kórháznak csak a leghaladóbb gondolkodásúak vágyálmaiban való megjelenése viszont azt a tényt erősíti, hogy ezt a várost egyben felkészületlenül is érte a megyeszékhelyi megtiszteltetés. Emellett a város lakosságának összetétele, a lakosság lélekszámának főleg a betelepülés útján történő növekedése, a városi magisztrátus vezetőinek „kívülről" történő jelölése, a helyi képviselőtestület tagjainak szűklátókörűsége is sokáig gátolta az átfogó célok kijelölését és egy jó értelemben vett, a város fejlődését szolgáló, tettekben és áldozatvállalásban is megnyilvánuló lokálpatriotizmus kialakulását. Az is vitathatatlan, hogy a város alig 4000 kh-nyi szűk határa, a termőföld jelentős részének gyenge minő1 Jász-Nagykun-Szolnok (Továbbiakban: JNkSz.) 1877. 109. sz. 113
