Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: Szolnok megye településeinek állatkereskedelme és "szekerezése" a XVI. század második felében / 25. o.
hónapokra esik. Jelentős volt még a galgóci szeptember végi Szt. Mihály napi vásár, amelyen vizsgált területünk települései egész évi forgalmuk mintegy negyedrészét bonyolították le. A novemberi vásárok már kis forgalmúak voltak, az eladás Szolnok megyéből is alacsony. A kissé élénkebb forgalmú Szt. Luca napi vásárra 1563hoz hasonlóan csak a jászberényi tőzsérek hajtottak. A juhkereskedelemben lényeges változás következett be 1563—64-hez képest. 1563—64-ben az eladásra szánt juhállomány öthatod részét az őszi—téli hónapokban hajtották (igaz ebben az évben májusi adataink nincsenek). Ezzel szemben 1586—88-ban a forgalom felét májusban, másik felét július—augusztusban bonyolították le, az őszi-téli hónapokban pedig egy darabot sem hajtottak — legalábbis ezen az útvonalon. A továbbiakban a hídvámjegyzék szekerezésre vonatkozó adatait vizsgáljuk meg. A feljegyzésekből kitűnik, hogy a hídon áthaladó kocsik után csak egy alkalommal, feltehetőleg csak odaútban kellett hídvámot fizetni, mert a hídon több alkalommal áthaladó kocsik feljegyzett ideje között több hét, nemegyszer több hónap telt el. A kocsik rakományát sajnos nem jegyezte fel a kamarai tisztségviselő. Az állathajtási jegyzék és a kocsijegyzék neveit összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy mindössze egy alkalommal fordult elő, hogy egy tőzsér (a mezőtúri juhkereskedő Tollas Gáspár) megrakott kocsival haladt át a hídon. Ez azt jelenti számunkra, hogy a tőzsérek gyalogosan kísérték a kihajtott állatokat, illetve azt, hogy a különböző keresedelmi—szállítási vállalkozásokban résztvevő személyek meglehetősen specializálódtak, nem fogtak bele a számukra megszokottól eltérő vállalkozásba. A hídon áthaladó kocsiforgalmat vásáronként csoportosítva (4—5. sz. táblázat) láthatjuk, hogy az egymáshoz közeli két év forgalma között jelentős eltérés van, 1587-88-ra mintegy megötszöröződött a kocsiforgalom. (1586-ban összesen 48 kocsi, 1587—88-ban 204 kocsi) Bizonyos mértékű egybeesés figyelhető meg a legforgalmasabb állatvásárok és a legmagasabb kocsiforgalom időpontjai között. így például mindkét évben (az adott évhez viszonyítva) jelentős kocsiforgalom zajlott a pünkösdi és Szent Mihály napi vásárokon. A júniusi, Keresztelő Szt. János napi vásárok viszont éppen a kocsiforgalom szempontjából voltak jelentősek, ekkor az állatforgalom általában alacsonyabb volt. A területi megoszlást vizsgálva azonnal szembetűnik a Szolnok megyei települések igen jelentős részvétele a kocsiforgalomban. Mindössze 7 Szolnok megyei településről (köztük olyanokról is, amelyek az állatkereskedelemben nem vettek részt — Jászkisér, Kőtelek, Szászberek, Tiszaug) származott az egész évi forgalom 50 %-a (1586-ban), illetve 40 %-a (1588-ban). Az állatkereskedelemben kiemelkedő jelentőségű Mezőtúr lakosai a szekerezésben igen kismértékben vettek részt, szekerezésük alig haladta meg a Tiszamenti kis falvak (Kőtelek, Tiszavarsány) teljesítményét. Ez a tény talán megerősíti a monokultúrás jellegű területek kialakulásáról, valamint a kereskedelmi tevékenység specializálódásáról korábban elmondottakat. A jászberényi lakosok állatkereskedelme az 1580-as évekre erősen visszaesett, annál jelentősebb volt viszont a szekerezésük, a Szolnok megyéből származó kocsik több mint felével őket vámolták meg a hídon. A jászberényi kocsihajtók közül számosan mindkét évben megfordultak az érsekújvári hídon, többségük pedig évi 2—3 alkalommal. Többen voltak közöttük, akik egy-egy alkalommal két-két megrakott, 4—7 ló vontatta kocsival utaztak a vásárra. Sajnos nem tudjuk, hogy mi volt az az árucikk, amit ilyen tömegesen szállítottak (a török vámnaplók adatai alapján 34
