Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)

TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: Szolnok megye településeinek állatkereskedelme és "szekerezése" a XVI. század második felében / 25. o.

hanem vesztett a Debrecenben felvásárolt marhákon.

11 (lásd 7. sz. melléklet.) Ez az adat egyben azt is jelzi, hogy tőzséreink nemcsak lakóhelyük közvetlen környékén vásárolták fel az állatfölösleget, hanem olykor több száz kilométerre is elmentek egy-egy jó vásár lehetőségében bízva. 1563 szeptemberében általában kevés marhát hajtottak fel, így a megyéből származó állatok száma is alacsony, habár sok településről hajtottak, de viszonylag kevés állatból álló falkákat. Októberben ismét növekedett a kihajtás, és ekkor hajtották fel a legtöbb juhot a jászberényiek. November, december, január hónapban általában nagyon visszaesett a felhajtás, a megyéből ekkor szinte kizárólag a jászberényiek hajtottak marhát és juhot. Talán nem tévedünk sokat, ha ennek okát a Jászság fejlettebb takarmánygazdálkodásában keressük, feltételezve azt, hogy a kaszált száraztakarmányon tartott, még jó erőben levő állatokkal bátorságosabb volt a késő őszi, téli hónapokban a többi napi járóföldre eső vásárokra elindulni. Az áttekintésből láthatjuk, hogy a havonkénti (bizonyára egy-egy vásárhoz kötődő) felhozatal erősen változó volt, a marhakereskedelemben a két legforgalmasabb hónap augusztus és október volt, míg a juhokat főleg az őszi-téli időszakban értékesítették, bizonyára azzal összefüggésben, hogy az akkor általánosan elterjedt juhfajta az út során még a hó'alól is ki tudta kaparni táplálékát. Szolnok megyei települések állatkereskedelme és „szekerezése" az 1580-as évek közepén A váci török vámnaplók keletkezése után mintegy negyedszázad elteltével ismét mód nyílik az állatkivitel községenkénti részletes vizsgálatára, most már magyar hivatal által készített forrás alapján. Az 1586. évi híd vámjegyzék április 1-től november 15-ig, feltehetően az az évi felhajtás befejezéséig tartalmaz adatokat, az 1587-88 évi pedig 1587. december 11-től 1588. november 15-ig. A forrás előnye, hogy mindkét évben a teljes gazdasági év vásáronként csoportosított felhajtását ismerjük meg belőle. Az állatkereskedelem vizsgálata szempontjából további előnye az, hogy nem harmincad, hanem hídvám jegyzék, így feltételezésünk szerint az ebbe az irányba a közrendűek által folytatott az évi teljes állatkivitelt megismerjük belőle. (A nemesek nem csak a harmincad, hanem a hídvám fizetése alól is mentesek voltak.) így tehát a harmincad fizetése alól valamilyen okból (pl. a Jászság és a két Kunság privilégiumai között áruik harmincadmentessége is szerepelt) mentesült személyek, területek állatállományát is feljegyezték. A szekerezés vizsgálatánál ez az előny hátránnyá változik, mert a hídvámszedő számára közömbös volt, hogy mit szállítanak a kocsik, így nem is jegyezte fel tartalmukat. (A Szolnok megyei településekre és tőzsérekre vonatkozó adatokat az 5. és 6. számú mellékletben közlöm.) 1586-88-ban 16 Szolnok megyei település volt megtalálható a hídvámjegyzékben, többségükben azok, amelyek már a korábbi időszakból is ismertek voltak állatOrszágos Levéltár R 319. Mohács utáni gyűjtemény. Kisebb családi és személyi fondok. (Továbbiakban: OL. R 319.) 9. csomó. 30