Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
TANULMÁNYOK - Kocsis Gyula: Szolnok megye településeinek állatkereskedelme és "szekerezése" a XVI. század második felében / 25. o.
kereskedelmükről. 12 Ezekben az években már a nagykunsági településekről hajtott állatokat is feljegyeztek és a marhakereskedelemben részt vevő jászsági települések köre is bővült. A nagykunsági települések közül Kunszentmártonnak volt a legjelentősebb a kivitele, a jászságiak közül változatlanul Jászberény volt az első, habár a kivitel az előző időszakhoz képest visszaesett. A Külső-Szolnok megyébe tartozó települések közül Mezőtúr kivitele az 1560-as évekhez viszonyítva megháromszorozódott, a Tisza menti falvaké változatlanul alacsony volt, évi 100-200 darab körül mozgott. Az 1560-as években a megyéből a jászberényi tőzsérek voltak a legjelentősebb exportőrök, de exporttevékenységük az 1580-as évekre erősen visszaesett mind a tőzsérek számát, mind pedig a felhajtott állatok számát tekintve. Korábban a megyéből szinte kizárólag ők hajtottak fel juhokat, de az állatkereskedelemnek ez az ága teljesen megszűnt a híd vámjegyzék adatai szerint. Mindez feltehetőleg összefügg a jászberényiek és jászságiak gazdasági helyzetének általános rosszabbodásával, amiről számos panaszt olvashatunk a kamarához írott leveleikben. Bizonyára a legtehetősebb kereskedők is ezért költöztek el Jászberényből. A folyamatot betetőzte a tizenötéves háború első éveinek hadieseményei által okozott kár (a hatvani és a jászberényi palánk visszafoglalása a töröktől, majd újbóli kiürítése). A háború pusztítását jól érzékelteti az 1597. évből származó nagyszombati adat (lásd 4. sz. melléklet), amelyben mind a jászapáti, mind a jászágói hajcsár (esetleg tőzsér) Gyöngyösön lakó zsellérként kerül elénk. Habár a XVII. századból is vannak adataink a jászságiak marhakereskedelmére, korábbi jelentőségét már soha nem nyerte vissza, nem utolsó sorban a marhakereskedelem általános hanyatlása miatt. A másik jászsági település Jászapáti, amely korábban elenyésző mértékben vett részt az állatkereskedelemben, az 1580-as évekre jelentősen előrelépett. Ez a fejlődés túlnyomórészt egy tőzsérnek, Barla Mártonnak tulajdonítható, aki 1586-ban is hajtott és az 1588. évi 766 darabos felhajtásával a legtekintélyesebb kecskeméti és debreceni tőzsérekkel is felvette a versenyt. Feltehető ugyan, hogy ez a mennyiség nem mind a saját jószága volt. Bizonyára Balázs deák gyöngyösi kereskedő megbízásából is hajtott, akivel élénk üzleti kapcsolatban volt az 1580-as években. Balázs deáknak egy másik jászapáti tőzsérrel, Kaszás Bálinttal is volt kapcsolata, de a többi jászsági üzletfele (a jászapáti László mester, a jászberényi Szilády Lőrinc és Szűcs Bálint) nem bukkant fel a hídvámjegyzékben. Jászberény korábbi vezető szerepét az állatkivitelben az 1580-as évekre Mezőtúr vette át. Mind 1586-ban (1433 db marha), mind 1588-ban (5359 marha) a harmadik legjelentősebb marhaexportőr a hídvámjegyzék szerint. 1586-ban csak a debreceni (4186 marha) és a simándi (3601 marha) tőzsérek előzték meg a mezőtúriakat, 1588ban pedig a kecskemétiek 16 562 marha) és a debreceniek (13 285 marha). Ebből a két 12 / , . - , , , , , A települések azonosításának problémájáról lásd a 8. sz. jegyzetet. 13 1589. szept. 29. „Barla Mártonnak attam, hogy a barmot fel haiatotta, florenos 10." „...hogy perlettünk Kazas Balintal..." SZAKÁLY F. 1972. 374. és 376. Jászapáti Kaszás Bálint egri katona 1596-ban élete kockáztatásáért Fejérkövy István helytartó adományából a Heves megyei Szentandrás pusztát (a mai Jászszentandrás) kapta, amelyen maximum 32 jobbágytelket is kialakíthatott. OL. R. 319. 29. csomó. 31
