Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.
Sáry János, Sáry András, a vármegyei főszolgabíró, Sáry György és a vármegyei esküdt, Simon (másképpen Király) Ferenc, valamint Mikes Demeter. Szajol kapcsolatai Tiszapüspökivel — a közvetlen szomszédság ellenére - nagyon szerények voltak, ami a lakosság eltérő jogállásából következhetett. Szentivány Tiszapüspökitől északra eső, jobbágyok által lakott hely volt, ma puszta. Lakói gabonatermeléssel, halászattal és állattenyésztéssel foglalkoztak. A falu kiterjedt legelőkkel rendelkezett, kiemelkedő szerepet játszott a juhtenyésztés. 1576ban például 385 tizedelés alá eső bárányt írtak itt össze. 17 Törzscsaládjai 1570 körül is a Czakók, a Donkók és a Turtinok, akiknek elődei a hódoltság előtt is Szentiványon éltek. Tiszapüspökihez szoros kapcsolatok fűzték, mert a Czakó, a Szóró, a Nagy és a Vincze nemzetségek tagjai mindkét helységben tartósan megtalálhatóak voltak. Tiszabala jobbágyok által lakott község volt, de éltek itt egytelkes nemesek is. A jobbágyok közül a Mászó, a Keserű és a Pecsky nemzetség több családdal is képviseltette magát, ugyanezek a családok biztosították a nemzetségi folytonosságot is a török hódoltság előtti időkkel. Az egytelkes nemesek közül senkinek sem merült fel a neve. Lakott azonban itt a per egyik főszereplője, id. Jakabházy András is. A vallomások szövegszituációjából sejthető, hogy talán csikándi Hartyányi Istvánné is élt Tiszabalán. Tiszapüspökivel a kapcsolatai nem voltak jelentősek, az okot valószínűleg a köztük lévő nagy vízi akadály jelentette. Ezt a területet — Nagydécsét — ugyanis a Tisza állandóan morotvatavakkal telítette. A perben felvonultatott tiszabalai tanúk: Désy Balázs, Cserny Antáí, nemes Hartyányi Istvánné, Keserű Petemé, Mohácsy Tamás, Pecsky Albert és Pecsky Pál. Tiszaszeg ma már nem létező község, Tiszapüspökivel átellenben, a Tisza jobb partján állott, átlagos számú jobbágy család lakta. A Szóró és a Tolvaj nemzetségnek élt itt legtöbb tagja. Püspökihez élénk rokoni kapcsolatok fűzték, mindkét községben laktak a Szóró, Czakó, Csatáry, Tury és a Thaga nemzetségek tagjai.* A tiszapüspökiek számára a legfontosabb átkelőhelyet is jelentette, hiszen Egerbe, ill. az északon lakó földesuraikhoz a két község közötti tiszai rév volt az egyetlen összekötő kapocs. A perben Csatáry Albert, Czakó Miklós, Hatos Demeter, Nagy Imre, Nagy Vincze és Széles Bálint helyi lakosokat szólaltatták meg. Tiszapüspöki az átlagosnál kisebb lélekszámú jobbágyközség volt, ahol élt 2—3 nemes is. Lakosságáról az eddigi legrégebbi adatokat az 1548. évi tizedjegyzék szolgáltatta, most pedig a Jakabházy—Ványi-féle osztozkodás kapcsán tíz évvel korábbi információink vannak. Nemes id. Jakabházy András pl. 1538-ban költözött Tiszapüspökibe, de már akkor is ott lakott nemes Ványi Demjén, akivel 1539-ben az osztozkodás történt. Az osztozkodáskor id. Jakabházy András Mohácsi Tamás és Csordás Demeter jobbágyokat kapta, a sorsolásnál a „nyilat" Tóth Bertalanná Kántor Erzsébet tiszapüspöki asszony húzta. Az osztozkodás előtti vitát hallotta Csurgay János. Jobbágyok voltak még 1539-ben Tiszapüspökiben Sáros Demeter, Tóth Tamás, valamint Kis Tamás. A frissen beköltözött id. Jakabházy András pedig Keserű Petemének lett szomszédja, aki a per idején már Tiszabalán lakott. A török hódoltság megzavarta ugyan a község fejlődését, de még nincs alapvető 17 OLE-159 Kamaiai-levéltár, Regesta Decimarum 1576/19, nagy hevesi báranytized-összeírás 101. csomó. Filmtár: 9687. doboz. 253
