Zounuk - A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. (Szolnok, 1986)
ADATTÁR - Benedek Gyula: A Jakabházy-Tassy-per egy tiszapüspöki birtokrészért a XVI. század második felében / 231. o.
1551-ben I.Ferdinánd megbízásából teljes Corpus Jurist állított össze az országos szokásjog alapján (Quadripartitum néven), amely azonban megerősítés nélkül maradt. 1552-ben jelentősebb birtokot kapott Ferdinánd királytól. 1562. szeptember 25. és 1572 március között alnádor (nádori helytartó, a nádor világi helyettese) volt. Ebben a minőségben a királyt illető bíráskodást is gyakorolhatta. így rendelhetett el perújítást a Jakabházy-Tassy — perben is. A felesége Forgách Julianna, a lányai pedig Czobor Pálné Mérey Zsófia és Serédy Gáspárné Mérey Anna voltak. Mérey Mihály a per 1573. évi befejezésekor már nem élt. 3. A per keletkezése, lefolyása, vonatkozó szövegrészletek A mohácsi vészt követő - 1526 és 1542 közötti - korszak a birtokjog területén is rendkívül zavaros helyzetet teremtett, különösen a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon. Ez elsősorban annak következtében állott elő, hogy Szapolyai János és I. Ferdinánd ugyanazokat a birtokrészeket egyidőben adományozták a saját pártjukon lévő nemeseknek. így egy-egy területnek két „törvényes" birtokosa is lett. Ugyanakkor gyakoriak voltak - korabeli elnevezéssel — a kis hatalmaskodásnak nevezett birtokfoglalások is. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a felszámolására először az ország nyugati felében nyílt lehetőség 1542 után. A rendezés szabályozása az 1542. évi 25 cikkelyből álló besztercebányai decretumban öltött testet, melynek Külső-Szolnok vármegyében történő érvényesítésére azonban csak később került sor. Külső-Szolnok véglegesen és egyértelműen 1568-1570. között lett Habsburg befolyási övezet, amit az 1570. évi speyeri egyezményben de jure is kinyilvánítottak. A belpolitikai körülmények ilyen alakulása tette azután lehetővé, hogy a Tiszántúlon is felszámolják a birtoklás áttekinthetetlen helyzetét. Ez a változás adott lehetőséget arra is, hogy a Jakabházyak — akiknek a keresetük érvényesítésére már csak 4 év volt hátra — pert indíthassanak. Ez 1570. február 12-én kezdődött azzal, hogy Egerben a Heves és Külső-Szolnok egyesített vármegyék törvényszékén megjelent nemes Jakabházy Mihály öccsével, Jakabházy Andrással. Bemutatták eredeti jogbiztosító irataikat és az 1542. évi besztercebányai törvény alapján visszakövetelték nemes Tassy Páltól a Szajolban és a Tiszapüspökiben lévő birtokrészüket, melyet Tassy Pál szerintük hatalmaskodással foglalt el. 8 ' A speyeri egyezményt 1570-ben János Zsigmond nevében Békés Gáspár kötötte I.Miksa királylyal. Az egyezményben Zsigmond lemondott a magyar királyi címről és területeket engedett át hivatalosan is a Habsburg országrésznek. így 1570-től az erdélyi fejedelemséghez a szűken vett erdélyi vajdaságon kívül már csak Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok és Máramaros vármegyék tartoztak. Q Az 1542. évi besztercebányai törvény (Articulus Növi Zoliensis) arról rendelkezett, hogy a II. Lajos halála és az 1542. március 1. közötti „zavaros időkben" elpártolás miatt bármelyik király által másnak adományozott, elzálogosított vagy éppen elfoglalt birtokokat vissza kell adni eredeti uraiknak. Külön kiemelte, hogy a „zavaros időnek" minősített 15 év és 6 hónap nem számít bele az elévülési időbe, továbbá hogy a hatalmaskodókat az eredeti birtokos elhunyta esetén mind a fi-, mind a nőági örökösei perelhetik. 234
